Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)

Dokumentumok

tot la a környék népességének és egyes kuruc parancsnokoknak egyre feszültebbé váló viszonya. Esterházy még 1707 decemberében írta Bercsényi Miklóshoz:

"Kisfaludi László uram iránt is nagyon lamentálódik [panaszkodik] nemes Szala vármegye, mivel szélűben gázolja az vármegyét, és ott mintegy bizonyítani akarja korlátlan hatalmát, s félképpen szígyenli az egész nemes vármegye, hogy azelőtt, hajdani időben vitézlő rend dolgábul csak a sok végházokra nézve is majd leghíresebb, s nevezetesebb az egész Dunán innend való földön nemes Szala vármegye volt: s most már Kisfaludi László uram directiója [igazgatása] alatt egészlen szép híre-neve azon vármegyéből kiállított vitézlő rendnek meg- csiiggedett, s majd proverbiumnak [szállóigének] tar tátik, hogy "Szaladj" - vármegyéből valók: kiből nem egyebet ítélhetnek, hanem hogy’ a főtisztek egyedül csak a privátumot és a rettenetes húzást-vonyást keresik."

A sümegi gyűlésen a zalai nemesség főként az őket sújtó - korábban általuk ismeretlen - szolgáltatásokat, és a termény felprédálását sérelmezte.

Megtörtént a vármegyében a magunk saját milítiájából [katonaságából], s hazánkfiaitól az elmúlt télen: valahol széna tapasztaltatott, nemesi curiákra [udvarházakra!, majorokra ráütvén a katonaság, ami az ellenségtül megmaradott, egészben consumálta [elfogyasztotta] és elvesztegette. Tavaszra kelvén az i'idő, vetéseinkre bocsátották lovaikot, azt eltapodták, semmivé tették. Valahol vermeinket kapták, nemcsak azokat, ahol abrak, gabona találtatott, hanem még akiben a szegény ember ruházatját rakta is. egészben elpraedálták: pincéket feltörtek, főképpen Szala és Vas vármegyékben alig maradott egész hegyeken valamely pince, akit fel nem vertek vagy bé nem vágtak volna. A kaszálásnak ideje elérkezvén, mihelyen egy kevéssé megszáradt a széna, elhordották. Onnét a szegénység elkedvetlenedvén, sok költségében telvén, a szénatakarást abbanhagyta; ezért most is semmi szalmánk nincs, marháink telelnek-e, vagy sem ? A jó Isten tudja. Ha kite- lclhctnek is, a nagy hitványságnak miatta nem lésznek alkalmatossak a munkára: az hadak tartásában is nagy rövidséget okoz. nem találhatván vágónak való képes és alkalmatos marha. Mihelyen a tavaszi és egyéb gabona érik, a militia azt még lábán megemészti. Árpáink, rozsaink kepében lévén, éjjel-nappal cséplik, s abra- kolják; mint az elmúlt nyáron sok ezer keresztek elcséplésével és fclabrakolásával annyi rövidsége lett a vármegyének, melyet le nem írhatunk, sőt ki sem beszélhetünk. Mégis most minden rendbeliektől abrakolásra kényszeríttettünk: sok ezer szegény ember máris pénzes kenyérrel él a vármegyében. Mindezek hogy

126