Ebergény-Felsőrajk - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 7.

Felsőrajk 7.148. 80

lis völgyében van a "Várhel", /Várheli-puszta/, ahol a néphit szerint palánkvár állott a török időkben. Ide vezetett a falun át Dióskálból a Sörökcsapás, A környező hatalmas őserdők nevét is számos földrajzi név őrzi, A falu népe a környező nagybirtokok szorításában tengődött, A legnagyobb uraság az utóbbi időben Molnár László volt kb, 900 holddal, Tassi Sándornak kb, 500 holdja, Bakó 3élának 300 holdja, Brunner Gyulának 250 holdja, Maiinger Jenőnek 200 holdja volt, A falu népe éppen ezért igen szegény volt, átlag 5 holdon gazdálkodott, Tavasztél őszig ezért 5 hónapos munkára szegődtek, vagy az uradalmakban vállaltak munkát. Nagy szerencsébe volt annak a 20-30 személynek, aki mint vasúti munkás tudott elhelyezkedni, A felszabadulás óta /50-es évektől/ a férfiak 40 %-a különböző városokban/, ipari munkát végez, 20 % a vasúton, ujabb 20 % az állami gazdaságban, Illetve gyárakban dolgozik. Általában Kanizsára, vagy a környéken ingáznak. Hetenként, kéthetenként talán 15-en járnak haza, A telekek fésűs beépitettségüek, s a házak a legújabb időkig végoromfallal épültek az utca felé. Mindig is jelentős volt a szarvasmarha és sertéstartás, A Principális-csatornában a Szévizben mindig halásztaknéhányan, de ez nem volt jelentés, leginkább tapogató ás boritó hálóval. Mindig jelentős volt a gabona és burgonya termelés, a szemet kázicséppel csépelték el, Zöldségfélét csak saját használatukra termelnek, piacra a uagyobb távolság miatt nem nagyon járnak, jobbára csak vásárra Kanizsára, Vásárra Pacsára is jártak, ott adták el lovaikat, teheneiket, 1945 előtt volt a községnek olajütő malma, a széles környékről idehordták a tökmag és napraforgómagot. Disznóölés után a bélzsirból szappant főztek. Cserépedényeket általában a sümegi és szentgáli vásározó fazekasoktól vették gabonáért vagy borért. Saját használatukra vesszőből, rozsszalmából kötöttek tárolóedényt, házi eszközöket fából faragták, A környéken lakó cigányoktól vették a teknőket, melencéket,fakanalakat. A kukorica cpumájából kosarakat és egyéb eszközöket: lábtörlőt, papucsot készitettek, A 20-as évekig kengert termeltek és házilag fontak, szőttek, azután termeltek ugyan kendert, de a fonalat más takácsokkal szövették meg. Népi épitkezése hasonló volt a hagyományoshoz, a környéken általánosan elterjedthez. Viseletük szinten. A 60 év körüli asszonyok még ma is bőszoknyás vise-