Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Pannonhalmi Miklós - Varga Pál: A vízminőség vizsgálatok 50 éve Magyarországon a Duna példáján
8. ÖSSZEFOGLALÁS A vízgazdálkodáshoz kapcsolódó rendszeres vízminőség vizsgálatok Magyarországon az 1960-as évek közepén kezdődtek meg. A vízminőség vizsgáló laboratóriumoknak a vízügyi szolgálaton belüli kiépítését folyóink akkori nagymértékű szennyezettségi állapota kényszerítette ki. A vízügyi igazgatóságoknál 1968-ra létrehozták az egységes vízminőség vizsgáló laboratóriumok hálózatát, kijelölték az ún. törzshálózati mintavételi helyeket, meghatározták a mintavételek gyakoriságát, megszervezték a központi országos interkalibrációs laboratóriumi felügyeleti programot. A vízminőségi értékelési és minősítési rendszernek meghatározó állomása volt annak szabványosítása. A szabványosítás aktualizálását mindig az egységesítés, az értékelés és minősítés követelményei, valamint az újabb ismeretek határozták meg. A vízgazdálkodás területén is meghatározó változásokat hozott Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása. A Víz Keretirányelv hazai jogszabályokba történő átvezetése, a vízi ökológia fontosságát jelenítette meg vizeink célállapotának elérése területén. A paradigma-váltás új mérő - megfigyelő, azaz monitoring rendszerek kialakítását és működtetését írta elő, meghatározva a célállapotokat, és annak elérésére határidőket jelölt ki. A változások jellemzően ritkább mintavételi gyakoriságot, célirányosabb vizsgálati paraméterkört, és átfogóbb értékelési módszertant jelentenek. A hagyományos, az általános terhelő források jellemző kibocsátási paraméterei az ökológiai minősítési rendszer támogató paraméterei lettek. A gyakoriság csökkentése megnehezítette a hagyományos statisztikai módszerek alkalmazását is. A fentiek figyelembe vételével a tanulmányban vizsgált időszakra vonatkozóan ezért áttekintettük a Duna Magyarországon belüli és az ország feletti szakaszának főbb szennyező forrásait. A Duna vízminőség-változásának jellemzésére az oxidálható szerves anyagok közül a BOI5, a KOIcr, a növényi tápanyagok és a klorofill-a komponensek hosszú távú elemzését végeztük el az országba belépő és onnan kilépő szelvényekben. Az adatok alapján megállapítható, hogy a Duna vízminőségét inkább a felvízi történések határozzák meg; a hazai terhelések még a hatvanas-nyolcvanas évek rosszabb szennyvíztisztítási állapota idején is kisebb mértékűek voltak. A Duna vizének magyarországi szakaszán a vízminőséget elsősorban a belépő határszelvény határozza meg. Az értékelt komponensek esetében a vízminőségjavulás jelentős volt. Megállapítható, hogy az országot elhagyó Duna vízminősége a vizsgált mutatók alapján kedvezően alakult. A Duna vízminőségét jelentősen meghatározzák a rendkívüli szennyezések. Az elmúlt évek jelentősebb eseményeivel a tanulmány külön foglalkozik. 82 Pannonhalmi Miklós-Varga Pál: A vízügyi szolgálat vízminőség vizsgálatai...
