Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Pannonhalmi Miklós - Varga Pál: A vízminőség vizsgálatok 50 éve Magyarországon a Duna példáján
72 Pannonhalmi Miklós-Varga Pál: A vízügyi szolgálat vízminőség vizsgálatai... •jelentős vízminőség-romlást tapasztaltak az ammónia-nitrogén vonatkozásában: a vizsgált 11 év alatt a rajkai szelvényben a koncentráció kétszeresére növekedett; ez a komponens mutatta a Vág folyó okozta intenzív terhelésnövekedést is. 6.2. Változások 1981-1987. között Az 1981-1987. között végzett vízügyi hossz-szelvény vizsgálatok mérési eredményei alátámasztották, hogy a Duna vízminőségét a helyi hatások és a mindenkori hidrometeorológiai körülmények határozták meg. A főbb terhelések: Pozsony, Győr, Budapest szennyvizei, a szlovákiai papír-, cellulóz-, vegyi-, kőolajipari, a magyar élelmiszer-, vegyi-, kőolajipari szennyezések. Hatásukra növekszik a szervesanyag, nitrogén és foszforterhelés, gyakori a felszínen úszó olaj, s jelentős a bakteriális fertőzöttség is. Télen, amikor a víz hőfoka 10 °C alá csökken és a napfény intenzitás is alacsony, főleg a szaprobitási viszonyok dominálnak, míg a hőfok és a napsütéses órák emelkedésekor a biológiai folyamatok felgyorsulnak, s a trofitási viszonyok alakulása határozza meg a vízminőségi állapotot. Télen az ammónium-ion dominál, kora tavasztól a nitrifíkáció teljesebb, s különösebben az alsó szakaszon jelentős az alga túlprodukció. Az ammónium-ion értékek 0,1-3,6, a nitrát 3,2-10,2, a bikromátos oxigénfogyasztás 10-30, a klorofil tartalom 10-187 g/irr1 között, nagy szórással alakultak. A bakteriológiai mutatók a hossz- és a keresztszelvényben egyaránt inhomogenitást mutattak; a vizsgálati időszakban két nagyságrendben is változtak, s a nagyvárosi szennyvízbevezetések alatt a parti, partközeli értékek jelentősen növekedtek. Ezt a képet nyomja el egy-egy árhullám, hígítja a bevezetett szennyvizeket, s magas lebegőanyag-tartalmával visszaszorítja a napfényt igénylő szervezeteket (Kiss et.al. 1989). A vízszállal együtt mozgó vizsgálatok rámutattak a bevezetett szennyvizek sajátos dunai elkeveredési viszonyaira is. Egy folyóvízbe bevezetett szennyvíz esetén általában három elkeveredési hosszat különböztetünk meg: a teljes mélységbeli elkeveredést, a szennyvízcsóva partélekhez történő elérését és a keresztszelvényben történő teljes elkeveredést. Somlyódy László szerint a Duna főváros-közeli szakaszán a sodorvonalba bevezetett szennyvizek általi csóva teljes elkeveredése 100 km-t (a parti bevezetés ennek többszörösét) is elérheti (Somlyódy 2018). Tehát a parti-, partközeli szennyezések, a legkisebb víz alatti szennyvízbevezetések és a mellékvizek is főleg a folyó adott partszakaszán fejtik ki hatásukat. A hosszú elkeveredési viszonyokat a törzshálózati vizsgálatok is igazolták: megállapították, hogy a Rajka-Mohács közötti szakaszon a jelentősebb szennyezések a bal partot érték el. Jól jelzik ezeket a vizsgálati eredmények: a bal par-
