Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos: A Sió vízrendszer szabályozásának és a balatoni vízpótlás gondolatának történeti áttekintése

A Sió vízrendszer szabályozásának és a balatoni vízpótlás gondolatának... 377 A Mura-víz Balatonba vezetésének lehetőségével több mint 120 év elmúltával, az 1960-as és 1970-es években foglalkoztak ismét. 1960-tól kezdve az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), ill. Hivatal (OVH) különösen nagy figyelmet fordított a balatoni ügyekre, beleértve a Sió-csatornával kapcsolatos teendőket. 1965-ben elkészült „A Balaton vízgazdálkodási keretterve", majd 1968-ban az OVH megjelentette „A Balaton vízgazdálkodása" című tanulmányt. E tanulmány összefoglalója rögzíti: „...A vízállások káros emelkedése ellen egyetlen biztos beavatkozás a siófoki zsilip és a Sió vízlevezető képességének növelése. A bővítés kívánatos mértéke mintegy 80 m'/s teljesítőképességnek felel meg... A zsilip bővítése nélkül a vízpótlás sem lehetséges, mert minden vízhozzávezetés az árvizek kockázatát növelné és a tárolási lehetőség kihasználását csökkentené... A levezetés bővítése, a Balaton vízszintszabályozása által képviselt tárolás és a vízpótlás a vízháztartás megjavításának egymástól elválaszthatatlan elemei." Az idézetben foglaltak azt mutatják, hogy nemcsak a tó vízfeleslegének levezetése miatt vált a Balaton vízgazdálkodásának koncepciójában központi kérdéssé a zsilip és a Sió medrének bővítése, hanem azért is, mert úgy vélték, a tó vízgyűjtőjén jelentkező vízigény nagyarányú növekedése miatt a Balaton vízállását a kívánt szinten a Drávából vagy a Dunából történő vízpótlás nélkül nem lehet megvalósítani. 1971-ben a Gazdasági Bizottság a 10.115/1971. sz. határozatában a Balaton vízgazdálkodásának fejlesztési programjáról rendelkezett. Ennek első pontja előírta, hogy a Balatont vízgyűjtőjével együtt kiemelt vízgazdálkodási területnek kell tekinteni. A második pontja úgy szólt, hogy „A Balaton vízszintszabályozása érdekében - a siófoki Sió-zsilip és a Sió hozzátartozó felső mederszakaszának bővítését 1975ig be kell fejezni; - a siójuti vízlépcső építését meg kell kezdeni; - a tó vízpótlására a vízátvezetés tanulmányten'ét el kell készíteni... " (Kiemelés tőlem - Sz. L.) Kertai Ede (1971) „A Balaton Vízgazdálkodási Fejlesztési Programja" (röviden: BVFP) c. írásában - többek között - a következőket írta: „... A vízszintingadozás csökkentésére... a Program előirányozza: - első lépésként a Sió 40 km hosszú felső szakasza vízlevezető képességének növelését a jelenlegi 50 m

3/s-ról 80 m

3/s-ra. Ebből a célból bővíteni kell a siófoki zsilipet és a Sió medrét. A későbbiekben pedig az alsó szakaszon szabályozással meg kell javítani az árvízi levonulás lehetőségeit; - a tó vízkészletének növelését a szomszédos vízgyűjtőről átvezetett vízzel. A koncepció... a számos megvizsgált változat közül kettőt tekint reálisnak: az egyik a Dráváról, a másik a Dunáról vezetné át a vizet... jelenleg a drávai változat előnyösebbnek látszik." A Balaton Vízgazdálkodási Fejlesztési Program 1971-72. évi előrehaladásáról az OVF által készített beszámoló foglalkozott a vízpótlásra vonatkozóan végzett tervezői tevékenységgel is, a következőkben foglalva össze azokat: „Több terv készült a tó vízgyűjtőjének és magának a tónak a vízháztartása megjavítását biztosító vízpótló, illetve vízátvezető művek lehetőségének vizsgálatára. Ezek közül egyesek közvetlenül a Balaton vizének pótlását biztosítanák pl. a Dunából és a Drávából ... a Rábából és a Drávából ún. közvetett vízpótlást terveztek, melyek lehetőséget adnak az idegen víznek balatoni vízzé válására és ezzel egyidejűleg az átvezetés nyomvonala mentén is jelentős mennyiségű vizet biztosítanának. A Balaton vízpótlásá-