Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Virág Árpád: A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
A Sán'íz, a Kapos és a Sió szabályozásának első ter\>ei 357 vezet szövege egyértelműen bizonyítja, hogy az 1751. évi uralkodói dekrétum célkitűzéseinek megvalósítása érdekében készült, és hogy a Balaton lecsapolás végső célja is egy hajózható Duna-Dráva-csatorna létrehozása volt. Kriegernek ez a terve számos szempontból különös figyelmet érdemel 5 6. Az első bekezdésben - az akkor uralkodó merkantilista gazdaságpolitikai szemléletnek megfelelően - arról írt, hogy „Minden kétséget kizár, hogy a kereskedelem és a közlekedés előmozdítása közérdek... [továbbá] az sem szorul bizonyításra, liogy a hajózás olyan áldás, amely a legalkalmasabb mód arra, hogy minden terméket nagy mennyiségben és olcsóbban szállíthassunk az egyik helyről a másikra akkor, amikor arra éppen szükség van. A hajón való szállítás tehát összehasonlíthatatlanul nagyobb előnyökkel jár, mint a szekéren való fuvarozás. " A tömegáruk nagyobb távolságra történő szállítását illető - ma is megszívlelendő - megállapítását kiegészítette az akkori időkre érvényes újabb gondolattal: „A különböző tájegységek szántói és hegyei termékenységüket illetően eltérőek. Gyakran egész járások szenvednek bizonyos dolgok hiányától, míg mások mindenben bővelkednek, de munkájuk leköti őket, útjaik használhatatlanok, a fuvarosok nem vállalják a szállítást, és ők maguk sem tudnak gondoskodni terményeik elszállításáról. Ha akad is néhány szekér, amely a szükséget szenvedő helyeket fölkeresi, ez azok gondjainak megoldásához nem elegendő, és mivel a kereskedő az ilyen helyek kiszolgáltatottsága és rászorultsága folytán a terményeket alacsony áron vásárolja fel, gyakran megesik, hogy ezek a körzetek, hogy magukat elégségesen ellássák, szinte veszteséggel kénytelenek túladni javaikon. " E bevezető után terjesztette elő tervét, amely mint írta „hazánk elég jelentős és legtermékenyebb részére terjed ki, mivel Horx'átország stájeri részét, valamint Zala, Somogy, Veszprém, Fejér és Tolna vármegyék területeit köti össze a Dunával és valamenynyi, ezen a vármegyékben található folyóval. Ettől a közlekedési hálózattól nem esik messze Vas vármegyének Győrvár tájéki része". Az így felcsillantott előnyökhöz nyomatékul még azt is hozzátette, a Duna és a Dráva általa javasolt összeköttetéséből a só- és gabonaszállítást tekintve a Kincstárnak is haszna származna. Magáról a hajózható csatornáról igen tömören a következőket írta: „A Sárvíz Bátától Simontornyáig hajózható csatorna, amelyre a Balaton tavának lecsapolása érdekében két zsilipet terveztem. Hasonlóképpen a Zala folyót is - a számos malom ellenére, - a megfelelő helyre épített zsilipek közbeiktatásával Alibánfáig hajózhatóvá lehetne tenni. Végül Kanizsáig és a Mura folyóig egymással összefüggő mocsarak vannak: a rajkai, a pölöskei, a hahód és a kanizsai mocsarak, amelyek lecsapolása azok kis kiterjezetében kívánta kialakítani Mikoviny „a Dunától, tehát Budától, sőt Bécstől és a Maroson át Erdélytől Keszthelyig, illetve Fenékig vezető nagy hajózható csatornát. E gondolat később ismételten felötlött, de senki sem emlékezett meg arról, hogy a nagy, országos jelentőségű hajózó csatorna megálmodója és tervezője Mikoviny Sámuel volt." (144. p.) Bendefy állításai - amint arra már rámutattunk, alaptalanok voltak, s az ő Mikoviny-féle Balaton térképezési koncepciójának alátámasztását szolgálták, amit Hrenkó (1977) is bírált, s azt írta, hogy „...a részletesen kidolgozott kriegeri csatornatervekért a babért én egyesegyedül Kiieger homlokára illeszteném." (270. p.) Nem tekinthető helyes eljárásnak, hogy Bendefy (1973) dolgozatában egyszerűen kihagyta a tervezet V. fejezetét, említést sem téve róla. Papp-Váry (2002) Bendefyvel ellentétben valósan állapította meg, hogy „A Duna-Sár\'iz-Balaton-Zala-Mura belvízi hajóút kidolgozása érdekében térképezte Krieger Sámuel a Balatont. " (29. p.) Abban viszont tévedett, hogy „Az új földeken termelt árut a Zala torkolatát a Sióval összekötő »balatoni«... csatornával kívánta a Sión, a Sárvízen át a Dunába szállítani. " 5 6 A fordítás Deák Antal András (Duna Múzeum, Esztergom).
