Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Tombácz Endre-Gulyás Pál-Mozsgai Katalin: A balatoni vízpótlás lehetséges megoldásainak környezeti vizsgálata
A balatoni vízpótlás lehetséges megoldásainak környezeti vizsgálata 309 tak a Dunában, a Tiszában és azok mellékvizeiben. Ennek a Balatonba történő bekerülése szintén várható. A Zala vízminőségi hossz-szelvényében Zalaapáti és Fenékpuszta között - a Kis-Balaton hatására - bekövetkező nagymértékű vízminőség romlás okait, ill. annak a Keszthelyi-öböl vízminőségére és élővilágára gyakorolt hatását az esetleges vízpótlás elhatározása, ill. megkezdése előtt mindenképpen részletesen kell tanulmányozni. A Balaton élővilága szempontjából biztosítani kell a természetes évszakos vízszintingadozást. A szakértői anyagok és a szakemberek szóbeli nyilatkozatai alapján is érzékelhető volt, hogy nincs egységes álláspont a vízpótlás ökológiai veszélyeit illetően. Az egyik oldal a más vízgyűjtőről való vízpótlást ökológiailag elfogadhatatlannak, az élővilág változatosságát lehetővé tevő migrációs gátak lerombolása miatt jelentős kockázat hordozónak tartja, míg mások részben a Kárpát-medence ökológia egységére, részben a bizonyos migrációs jelenségek elkerülhetetlen voltára hivatkozva nem tarják ezeket a hatásokat jelentősnek. 11. A környezeti vizsgálat összefoglaló értékelése A környezeti vizsgálat eredményeit illetően el kell mondanunk, hogy az alternatívákat tekintve igazán jó megoldást egyik sem jelent. Figyelembe véve a beavatkozás szükségességének bizonytalanságát, a következőket mondhatjuk: - A Balaton és egész vízgyűjtője számára problémát jelent a négy éve tartó szélsőségesnek tekinthető száraz periódus. A helyzet természetesnek tekinthető, de ettől függetlenül, ha különböző mértékben is, de az kedvezőtlen mind vízminőségi, mind ökológiai, mind halászati és főleg turisztikai szempontból. - A Balaton vízrendszerének szüksége lenne egy egyszeri feltöltésre elegendő, egyenletesen bevezethető, a víz kémiai összetételében a Balaton-vízzé válás szempontjából kedvező minőségű, tápanyagszegény, invazív fajoktól mentes, és azonnal rendelkezésre álló vízkészletre. A megoldásnak akkor is megfelelőnek kell lennie, ha azt többet nem használjuk fel, miután ez a helyzet is egy reális alternatíva. Ilyen lehetőség viszont egyszerűen nem létezik. - A rendelkezésre álló alternatívák a fenti feltételeket akkor sem tudnák kielégíteni, ha jelentős engedményeket tennénk. Kérdés, miben és mennyire lehet engedni: • Gyorsaság: Azok a megoldások, amelyek mondjuk négy év múlva kezdenek működni, teljesen alkalmatlanok a probléma kezelésére. Ha a következő négy év is olyan lesz, mint a jelenleg tartó, akkor Magyarországnak sokkal komolyabb vízgazdálkodási problémákkal kell szembe néznie. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen helyzet a vízpótlási alternatívák közül a Rábára és a karsztvízre épülő változatot eleve ellehetetlenítené. • Készletnagyság és egyenletes feltölthetőség: Megfelelő mennyiségű vízkészlet csak a Duna, a Dráva és a Mura tekintetében áll rendelkezésre. A Rába esetében már jelentős engedményeket kell tenni, a másik két alternatíva pedig mennyiségi szempontból nem válasz a felmerült problémára.
