Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Nagy László: Az 1876. évi Duna-völgyi árvízkárok
522 Nagy László Az árvíz ellen küzdött tisztviselők mind a legnagyobb lelkiismeretességgel, buzgalommal s pontossággal teljesítették kötelességüket. Különösen ki kell emelnem a solti járásban működött tisztviselőket, s ezek között nevezetesen Válkay Imre főmérnököt, Hajós Kálmán szolgabírót és ifjú Szilágyi Lajos tiszteletbeli szolgabírót, akik az ottani lakossággal együtt már a múlt év utolsó napjaitól kezdve a lehető legrosszabb és hideg időjárás mellett szakadatlanul, éjjelnappal, s majdnem emberfeletti erővel küzdöttek az elemekkel, nem lankadva az első pillanattól az utolsóig, s nem vesztve el kitartásukat és a lélekjelenlétüket sem a hosszas küzdelem reménytelenségében, sem a bekövetkezett veszélyek ijesztő pillanataiban. Nemkülönben ki kell emelnem a pilisi alsójárás szolgabírájának Bódiz Lászlónak és e járás mérnökének Bauer Józsefnek azon buzgalmát, gyors és erélyes működését, mellyel a Csepel szigetén áttört, s magának már mély medret ásott Dunát újra rendes medrébe szorították. Majdnem lehetetlennek látszott e szándék kivitele, mert a Duna még mindig magas volt, s a veszélyes helyen különös erővel rombolt, de éppen ezért volt szükséges a haladéktalan és gyors intézkedés, s több napi és éjjeli fárasztó munka után csakugyan sikerült a nevezett két tisztviselőnek a Csepel szigetét még nagyobb, s beláthatatlan következményű csapástól megmenteni. Hasonlóan nem hagyhatom említés nélkül Fegyveres Adám tiszteletbeli főmérnök úr buzgalmát, ki dacára annak, hogy a megyének csupán tiszteletbeli tisztviselője, mégis áldozatkész buzgósággal működött közre különösen az előleges védelmi intézkedésekben, valamint a vízár lefolyta után megtartatni rendelt hatósági szemlékben. Végül örömmel jelenthetem, hogy a lakosság mindenütt emberbaráti érzelmeinek legszebb jelét adta, s úgy a vész idején kölcsönösen támogatta egymást, mint azután is áldozatkész önzetlenséggel sietett a sújtottakon segíteni. Kelt Budapesten, 1876. évi május hó 19-én. Kir. tanácsos, Pest, Pilis és Solt megyék alispánja" A Duna-völgyben kétség kívül a legnagyobb károk Pest megyében 3 voltak. Víz alatt volt a megye területének csaknem a fele, többek között a jelentősebb települések: Tétény, Hajós, Ráckeve, Fájsz, Dusnok, Bogyiszló 4, Dömsöd, Dab, Vecse, Tas, Pataj, Szalkszentmárton, Kunszentmiklós, Apostag, Dunaegyháza, Lacháza, Ordas, Szabadszállás, Fülöpszállás. A Pest megyei károkhoz hasonlóak voltak a kis-alföldi, Vág-völgyi, Bács megyei és Alsó-Tisza-völgyi kiöntések és károk. A Duna-völgyi árvíz pusztításait a IV. táblázat mutatja. Az adatok között nem szerepel a Duna jobb part legnagyobb Kárpát-medencei mellékfolyójának, a Száva és a Dráva visszaduzzasztással érintett szakaszának kiöntései és kárai, így Verőce, Szerém és Pozsega vármegyék adatai. 3 Pest megye területe -első sorban déli irányban- lényegesen eltért a megye mai területétől. 4 Még csak terv volt a Duna kanyarulatainak levágása, így Bogyiszló még a bal parton volt.
