Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Nagy László: Az 1876. évi Duna-völgyi árvízkárok

Az 1876. évi Duna-völgyi árvízkárok 517 Győr város alantabb fekvő részei és a megyének Tó-Sziget és csilliközi járásai víz alatt vannak és minthogy a Duna, Rábca és Marcal folyók összefolytak, 55 község került víz alá. Moson megyében a Duna és Lajta áradása a közlekedést megszakította és e megyében sajnos hogy 4 emberélet is áldozatul esett. A felső Csallóközben a vízár Doborgaz és Vajka közt a töltéseken átcsapott, víz alá helyezte az alantabb fekvő községeket. A víz ereje azután átfordult a jobb part felé, hol is a doborgazi és keszölcési szigeteken át Halászinak, Moson megye felé ment. 23-án este e járásban már csak 3 községben: Vajkán, Doborgazon és Keszölcésen állott a víz, ott is azonban apadásban volt. Az alsó-csallóközi járásban is átcsapott a víz több helyen a töltésen. Ezen két csallóközi járásban emberélet az eddigi tudomás szerint áldozatul nem esett. Általában ezen két járást aránylag kisebb mértékben látogatta a Duna, mint a nagyszombati és galántai járásokat a Vág és mellékfolyói, s míg azok jobbára túl vannak a veszélyen, az ezekben még folyton nő. Szeredtől lefelé a Sókszelőcén alól fekvő Ráb nevű pusztáig elvonult a jég, de innét lefelé még 25-én is állott. A sókszelőceieknek sikerült nagy erőmegfeszítéssel töltésük fokozatos emelésével magukat megmenteni, ellenben a túloldalon a víz átszakította a védgátat és feltartóztathatatlanul rohant ki Deáki, Pered, Selylye és Zsigárd községek határain át, elborítva az egész vidéket és behatolva a környékbe is. A Vággal párhuzamosan a Dudvág is hihetetlen mennyiségben hozza le a vizet. Nagyszombat és Szered, úgy Diószeg és Szered közt a közlekedést teljesen megakasztotta. Az aggodalmat növeli az, hogy mind e vizeknek csak egy lefolyása van: a Vágón át a Dunába Komáromnál. A Duna vízállása azonban oly rendkívül magas és emelkedik folytonosan, hogy nem csak a Vág vízét magába fel nem veheti, hanem ellenkezőleg, visszafelé vonul abba, és így a galántai járás mindinkább elboríttatik. Házak bomlása eddig csak Diószegről és Taksonyból jelentetett, emberélet az eddigi tudomás szerint áldozatul még nem esett. A Morva ártéren ugyanazok a viszonyok uralkodnak, mint a Vágén, csakhogy aránylag kevesebb kárt okoznak. Az alsó Dunán Budapestről lefele két nagyobb mérvű vízveszély volt, egyik az ercsii jég vastagsága, megállása és torlódása folytán, a másik Tolna megyében a gerjeni töltésnél szintén jégtorlódások folytán. A vízár, mely előbb Nagymarosról, később Komáromból és Vácról is nagy rohammal jött Budapestre, az ercsii jégtorlódás miatt le nem folyhatván, amint a fővárosra vonatkozó résznél megemlítem, a Csepel szigeten keresztül Batta és Tököl között csinált magának utat. Ezen lefolyás, nemkülönben a soroksári holt Duna ág medréből kiáradt víztömeg elárasztotta kisebb-nagyobb mértékben a Csepel szigeten levő összes községeket, különösen az alantabb fekvő helyeket, a Duna jobb partján pedig Albertfalva, Promontor, Tétény és Érd községek lettek részben elárasztva. A gerjeni töltésnél, illetőleg a hármas szigetnél feltolult jég Pest megye solti járását veszélyeztette leginkább. A solt-vejtei töltés egyszerre két helyen átszakíttatott, a „lombéri" töltés egész vonalon áthágatott, valamint a Vecse és Apostag közötti töltés is átszakíttatott, és a vízár egész Kunszentmiklósig, sőt a legújabb jelen-