Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Stelczer Károly: az 1954. évi dunai árvíz

358 Stelczer Károly Az augusztus 6-8. közötti időszakban a meteorológiai észlelőhelyek közül a legnagyobb értékeket a Salzach vízgyűjtőjén Salzburgnál, valamint a Traun-vízgyűjtőn elhelyezkedő Feuerkogel állomáson észlelték. Augusztus 11.-től újra intenzív csapadéktevékenység kezdődött. A csapadékzóna a Duna Inn feletti vízrendszerén, főként a Bajor-erdőkben, a Regen vízgyűjtőjén kezdődött, és már augusztus 10-én 15 mm feletti területi átlagot észleltek, majd átterjedt a Salzach, de főként a Traun és az Enns vízgyűjtőjére (GauzerBartha 2005). A 2002. évi árvíz az 1954. évihez hasonlított, mert ennek az árvíznek is volt egy kisebb „előkészítő árhulláma". Különbözött viszont abban, hogy az árvíz kialakulásában főként az Enns és a Traun játszott vezető szerepet, melyet a Salzach igen jelentős áradásai tovább súlyosbítottak. Feltűnő volt az is, hogy a Duna árvizét általában meghatározó Inn 2002-ben nem áradt. A 2002. évi árvíz három hullámban érkezett a kienstocki szelvényhez. Elsőként a Traun és az Enns igen magas (a Traun Welsnél 33 cm-rel, az Enns Steyernél 175 cm-rel volt magasabb az addig észlelt legnagyobb vízállásnál) árhulláma ért oda. Ezt követte az Inn-Salzach vízrendszerének árvize (csak a Salzach áradt, de árvízszintje Salzburgnál 61 cm-rel lépte túl az addigi maximumot). Végül a Duna bajorországi szakaszáról érkező árhullám, mely a vízszintet már nem emelte, csak az apadást késleltette (Gauzer-Bartha 2005/ A 2002. évi árvíz Pozsonynál csak 7 cm-rel magasabb, mint az addig észlelt legmagasabb 1954. évi tetőzés (II. táblázat). A Duna magyarországi szakaszán - figyelembe véve a szakadások következtében a számított szinteket is - Nagymarosig magasabb volt, mint az 1965. évi számított tetőzés (13. ábra). 2002 augusztusában a Duna Pozsony-Budapest szakaszán minden eddigi vízállást meghaladó árvíz vonult le (II. táblázat), annak ellenére, hogy a csúcsvízhozamok nem érték el a korábbi maximumot. Oka abban keresendő, hogy a meder emésztőképessége jelentősen lecsökkent. Ez igaz, s nemcsak az eltereléssel érintett Duna-szakaszra, hanem az üzemvíz-csatorna visszatorkollása alattira is (Sütheő- Katona 2005). A Rajka-Szap közötti szakaszon mind a főmeder, mind a hullámtér, míg Szap alatt csak a főmeder emésztőképessége romlott. A Budapest alatti szakaszokon a vízszintek mindenhol elmaradtak az 1965. évi maximális értékektől (13. ábra). Ennek okai: - a jelentősebb szlovák mellékfolyók (elsősorban a Morva és a Vág) szerény vízszállítása; az „előkészítő árhullámot" még Budapest előtti szakaszon utolérte a fő áradás, ezért Budapest alatt még viszonylag alacsony mederteltség volt; - az alsó szakaszokon a határainktól délre eső nagy mellékfolyók (elsősorban a Dráva) kis vízszállítása (Gauzer-Bartha 2005).