Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Stelczer Károly: az 1954. évi dunai árvíz
340 Stelczer Károly 4.3 Árvíz a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság területén A Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság a Duna jobb parti és a Siónak a visszaduzzasztás határáig (1. táblázat) érő 150 km hosszú töltésszakaszon védekezett. Buzgárt 23, csurgást 7 helyen kellett elfogni. Külön feladatot jelentett, hogy a csak nyári gáttal védett Bölcske és Madocsa községeket az árvíz ideje alatt épített gátrendszerrel kellett megvédeni (Serf-Sik 1955). 4.4. Árvíz a Pécsi Vízügyi Igazgatóság területén A Dunának a Pécsi Vízügyi Igazgatóság területére eső Mohács-déli országhatár között húzódó jobb parti, 20 km hosszú gátján mindössze 9 helyen jelentkezett buzgár. Az alacsony és elégtelen méretű gátat a kellő időben odarendelt földmunkagépeknek köszönhetően az árvíz alatt padka építésével sikerült megerősíteni (Serf-Sik 1955). 5. Az 1954. évi árvízvédekezés tapasztalatai Az 1954. évi dunai árvíz elleni védekezés tapasztalatai Rajczi (1955) összegzése szerint: - a Duna magyarországi szakaszán egyidejűleg végzett védekezés - a hiányosságok, elsősorban a védművek hiányosságai ellenére - eredményes volf, - a védművek megerősítését az eddiginél gyorsabb ütemben kell végezni, mert a védművek megerősítéséhez szükséges anyagi áldozat jóval kisebb, mint egyetlen nagy árvíz okozta kár (1954-ben kereken 350 km 2 került víz alá és rombadőlt 1394, megrongálódott 2165 ház). Ez a rövid értékelés jól tükrözi az ötven év előtt történteket, azonban néhány részletkérdésre mégis rá kell mutatni, mivel ennek az árvíznek, az árvíz elleni védekezésnek a tapasztalatai hosszú időre meghatározták a dunai védművek fejlesztésének irányait, továbbá az árvíz elleni védekezés módszereinek tökéletesítését. Az Országos Vízügyi Hivatal az 1954. és az 1956. évi dunai árvizek után határozta el, hogy az árvízvédelmi létesítmények védőképességének országos jellegű fokozását egységes elvek alapján kell elvégezni. Csak az egységes alapelvek és azok főhatóság útján történő közzététele biztosíthatja az árvédelmi létesítmények erősítési munkáinak egyöntetűségét. Több évi munka eredménye: „Irányelvek az árvízvédelmi létesítmények védőképességének fokozására" (VITUKI1971). Ötven év távlatából az 1954. évi árvíz jelentőségét véleményem szerint az adja, hogy ez a rendkívüli árvíz döbbentette rá az ország vezetését, hogy a vízgazdálkodás mennyire fontos kérdés hazánkban; és ez után indult el a vízügy a fejlődés útján.
