Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

302 Tóth G.-Majdán J. Erejükből még arra is futotta, hogy a védműveket készítsenek A radkersburgi szakasz közvetlenül a magyar határ előtt helyeszkedik el. A részletes ábrázoláson jól láthatók a védművek és a túlfolyók ( VML 1858,1. ábra). Ez a szabályozás érintette a folyó magyar szakaszának hidrogeográfiai jellemzőit, ezért elkerülhetetlenné vált a mederrendezés folytatása az alsó szakaszon is. 1. Hidrográfiai jellemzők A Mura folyó a Dráván keresztül csatlakozik a Duna vízrendszeréhez, saját vízgyűjtőterülete 14138 km

2 (Mike 1991). Ausztria területén az Alacsony-Tauernben ered 2340 méter magasan, ahol nagyesésű hegyi patakok vizét gyűjti össze, majd keresztül folyva a Grazi-medencén és a Vend-dombságon hazánk területére érkezik. A 438 kilométer hosszú, legnagyobb részén hajózható folyó 70 kilométeres szakaszon képezte a királyi Magyarország délnyugati határát, amelyen Zala és Vas vármegyék osztoztak. A meder esése Radkersburgig - néhány kisebb szakasztól eltekintve - felsőszakasz jellegű, bevágódó, viszonylag egyenes lefutású völgyet erodált magának. Magyarország területére érve helyenként bevágódik, máshol pedig az Alpokból hozott hordalékát lerakva kanyarog. Vízjárásában három maximumpontot különböztetünk meg: a kora tavaszit, a kora nyárit és a kora őszit. Az első a tavaszi hóolvadáshoz, a két utóbbi a tavaszvégi és a nyárvégi csapadékmaximumhoz köthető. Az általunk vizsgált szakaszon a folyó laterális eróziót folytatva széles meanderövet alakított ki magának. A szabályozásoknak ez a terület a színtere, amit azért érdemes kiemelni, mert szintén ezt a területet szabdalja fel az országhatár, függetlenül a meder futásától. A gyors kanyaru1. ábra. Helyszínrajz a Mura osztrák szakaszáról 1858-ból Fig. 1. Layout of the Austrian side of the River Mura in 1858