Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Tóth Sándor-Ijjas István: Árvízkezelés - európai trendek, hazai kihívások

Arx'íz kezelés - európai trendek, hazai kihívások 115 A kétségtelen természeti veszteségek mellett azt is meg kell említeni, hogy Európában a XIX. század végén, a Kárpát-medence és a Pó-völgybeli árvízmentesítési és lecsapolási munkálatokkal szűnt meg a malária, és hogy folyóink hullámterének ökológiai potenciálja - különösen a Tisza, és a Dráva mentén, valamint a Duna szigetközi, és Dunaföldvár alatti szakaszán - magas, vagy közepes (

WWF 1999), korábbi ártereink helyreállítási potenciálja is lokálisan kedvező. A honi árvízmentesítés utolsó, nagyobb szabású munkálata a Tisza dél-borsodi nyílt árterének bevédése volt, 1935-ben. Ugyanezen időszakban (1930-35) került sor a Sajó túlfejlődött kanyarulatai közül négynek az átvágására és néhány település árvízvédelmi töltésének megépítésére, de a folyóvölgy szinte teljes ármentesítésére később került sor. Az 1970-es években került sor a mellékfolyók mentén olyan újabb beavatkozásokra, amelyek esetében a terület értéke, a vízjárás jellege (árhullám magasság, tartósság) alapján a kockázatcsökkentés töltés építés nélkül, területhasználat szabályozással megoldható lett volna. Az 1980-as évek elején készült „Magyarország árvízvédelmi rendszerének hosszú távú fejlesztési terve" megállapítja, hogy ártereink 97%-a ma már ármentesített, a maradék kb. 700 km

2 kiterjedésű nyílt ártér a kisebb mellékfolyók szűk völgyeiben fekszik és gazdaságosan nem ármentesíthető (Zorkóczy-Tóth 1985). A közölt tény megfogalmazási módja arra utal, hogy még ekkor is szinte kizárólag a szerkezeti módszerekben láttuk az árvízmentesítés módját. Amikor tehát a VKI előírásai szerint el kell végezzük a vízgyűjtő jellemzőinek és az emberi tevékenységek hatásainak elemzését, akkor - egyrészt meg kell határozzuk a már említett ökológiai ártér redukálásának hatását, - másrészt mérlegelnünk kell, hogy valóban minden esetben olyan hasznos célkitűzések érdekében történt-e az adott víztest megváltoztatása, hogy kijelenthetjük: azok a műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el olyan más ésszerű módon, amely környezeti szempontból jelentős mértékben jobb megoldás lenne. Ilyen vizsgálatok elvégzése után töltésezett folyóink valóban döntő hányadát mesterséges vagy jelentősen módosított felszíni víztestté nyilváníthatjuk, és ezt, valamint annak okait kell majd külön ismertetni és indokolni a vízgyűjtő gazdálkodási tervben. Azon esetekre, amikor a vizsgálat eredménye megkérdőjelezi a végrehajtott ármentesítés értelmét, további egyedi vizsgálatok alapján (ld. később) javasolt a megfelelő döntés meghozatala. Szem előtt kell tartani ugyanakkor azt, hogy a VKI előírásai az árvízmentesítés, ill. árvízvédelem szempontjából megkövetelik, hogy az árvízvédelemmel és egyéb új, fenntartható emberi fejlesztési tevékenység kapcsán a 4. cikk 3., 6. és 7. pontjaiban megfogalmazott könnyítések sem mentesítenek attól, hogy az erősen módosított víztestek esetében, azaz árvízvédelmi létesítményekkel szegélyezett folyószakaszokon is el kell érni 2015-ig azok jó ökológiai potenciálját és jó kémiai állapotát, továbbá, hogy minden okot, körülményt alaposan meg kell indokolni a vízgyűjtő gazdálkodási tervben. - nyílt ártereken történő árvíz megelőző, vagy árvízmentesítő programok kidolgozása során a tervezett intézkedések esetén biztosítsák a víztesteknek