Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Illés Lajos-Konecsny Károly: Az 1998. november árhullám hidrológiai értékelése a Tisza-völgyi árvizek sorában

AZ 1998. NOVEMBERI ÁRHULLÁM HIDROLÓGIAI ÉRTÉKELÉSE A TISZA-VÖLGYI ÁRVIZEK SORÁBAN DR. VÁGÁS ISTVÁN 1. A Tisza vízrendszerének általános jellemzői A Tisza vízrendszere jelenleg öt állam: Ukrajna, Románia, Szlovákia, Magyarország és Jugoszlávia területét érinti. A tiszaújlaki hídtól a titeli torkolatig terjedő síkvidéki szakasz Vásárhelyi Pál tervének megfelelően szabályozott. Hazánknak kereken a fele tartozik a Tisza vízgyűjtőjéhez. A 157 ezer km

2-nyi tiszai vízgyűjtőt északról, északkeletről és keletről a Kárpátok íve, délről a Kárpátokon belüli hegyvidéki vízválasztók, nyugatról a Duna-Tisza közi apró kiemelkedések, északnyugatról a Kárpátok irányában fokozatosan emelkedő középhegységek vízválasztói határolják. Vizeit a Duna továbbítja a Fekete-tengerbe. A Tisza vízgyűjtőjének 24%-a hegyvidék, amelyről a legnagyobb vízmennyiségek származnak, 34%-a dombvidék, ahonnan jelentékeny, bár mérsékeltebb vízmennyiségek gyűlhetnek össze, 42%-a lényeges lefolyó vízmennyiségeket nem adó síkság. A Szamos beöniléséig tartó felső vízgyűjtő-szakasz felszínének legnagyobb része palás, márgás rétegeket tartalmazó vízzáró kárpáti homokkő, vagy vízzáró agyagos üledék. Az évi csapadékösszeg nagy területeken 1000 mm fölötti, sőt, néhol az 1400 mm-t is eléri. A téli csapadék hóként halmozódik, s február-március táján nagyobb vízmennyiségekkel kezd olvadni. Az olvadás a hegyeken felfelé haladva áprilisig, kivételesen májusig is eltarthat. A tél végén, vagy a tavasz elején egy vagy több árhullám is kialakulhat. Az esőzések május-június hónapban a legnagyobbak-ezek vize a zöldár—de az őszi időszak sem szűkölködik esőkben. Mindazonáltal, nem mindegyik Felső-Tiszán elindult, föleg őszi árhullám válik Tokaj alatt is veszélyessé, mert magasságuk és hevességük a mellékfolyók eltérő vízhozama miatt mérséklődhet. Ha a zöldár az elkésett, vagy a megismétlődő téli, vagy kora tavaszi árhullámok vizét még a mederben találja, veszedelmesen magas árhullámok is kialakulhatnak a Tisza teljes hosszában. Nyáron és ősszel inkább csak a felső szakaszokon fordul elő nagyobb árhullám. A Szamos és Maros beömlése közötti Tisza-szakasz bal oldali vízgyűjtője változatos felszínű. Az Erdélyi-medence vízzáró, ezért a Szamos és Maros egyaránt heves vízjárású. Az évi csapadékösszeg mérsékeltebb: 700-800 mm körüli. Az olvadások vizmennyisége és a május-június hónapok esőzése itt is jelentékeny. A keleti mellékfolyók árvizei fenntarthatják, vagy fokozhatják a Szamos árvizeivel már egyesült Felső-Tisza árvizeit. A Körösök, Szamos és Maros medencéje közé ékelt vízgyűjtőjének gyakran igen heves árvizei elsősorban saját folyóinak töltéseit veszélyeztetik. A Maros árhullámai a Tisza Szeged felé tartó árhullámait a legtöbbször megelőzik. Visszaduzzasztásuk miatt a Tiszán lefelé haladó árhullám elveszítheti hidrológiai függetlenségét, és tetözését a Maros árhullámának befejeződése okozta vízszínsüllyesztö hatás alulról felfelé haladva kényszeríti ki. A Maros árhullámának késése, vagy ismétlődése pedig Dr. Vágás István, oki. mérnök, a műszaki tudomány doktora, címzetes műszaki egyetemi tanár.