Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

660 Tolnay Gábor az összeget, amit a szárazság következtében a magyar mezőgazdaság elveszített, az öntözés megoldására fordítottuk volna, ma nem lenne semmi baj. A Körösök hajózhatóvá tétele ügyében 1934. október 24-én, a Földművelésügyi Minisztériumban tartott értekezleten Kállay Miklós földművelésügyi miniszter rámutatott a kérdés fontosságára és emlékeztetett a Békéscsabán tett ígéretére, amelyet minden körülmények között be akar váltani. Amint a hitelviszonyok megjavulnak, azonnal munkába kezdenek. Hangsúlyozta, hogy az idei ínségmunkára előirányzott 8 és fél millió pengőből erre a célra nem juthatott, mert a Körösök hajózhatóvá tétele csak kevés földmunkát igényel, nagy tömegeket tehát nem tudnak foglalkoztatni. Jelenleg pedig éppen az a cél. A miniszter után Benedek József miniszteri tanácsos ismertette a Körösök hajózhatóvá tételének terveit, amelyek első része biztosítaná a Hármas-Körösnek, az egyesült Fehér- és Fekete-Körösnek, valamint a Sebes-Körösnek hajózhatóvá tételét Körösladányig, illetve Békésig. Ennek a szakasznak a hossza 130 km lesz. A tervek második része a Berettyó hajózhatóvá tételére vonatkozik. A Berettyó alsó szakaszát, mintegy 20 km hosszúságban Túrkevéig teszik hajózhatóvá. Mindezek megvalósulásához szükséges a Szentes alatti bökényi duzzasztógát átépítése, ami háromszázezer pengőbe kerül, és Békésszentandrásig biztosítja a hajózáshoz szükséges megfelelő magasságú vízállást. Békésszentandrásnál egy második duzzasztógátat és hajózsilipet létesítenek. Ez lesz a második vízilépcső, amelynek hatása körülbelül 90 kilométerre terjed és Körösladányig, illetőleg Békésig biztosítja a megfelelő magasságú vízállást. Ennek a vízlépcsőnek a megépítése 4 és fél millió pengőbe kerül. A Berettyó 20 kilométeres szakaszának hajózhatóvá tétele körülbelül hétszázezer pengő költséggel jár. Az összes költség 5 700 000 pengőre tehető. Tervbe vették azt is, hogy a Körösöket és a Berettyót felfelé Gyuláig, illetőleg Komódiig szintén hajózhatóvá teszik. Erre azonban csak később kerül sor. Ennek a tervnek a végrehajtása 7-10 millió pengőbe kerül. Mindezeknek a munkáknak a megvalósítása természetesen állami feladat és a költségekhez esetleg csak másodsorban járulnak hozzá az ármentesítő társulatok. A vízlépcsők megépítésével nemcsak a hajózás, hanem az öntözés kérdését is dűlőre lehet vinni. A bökényi és a békésszentandrási vízlépcsők árasztó rendszere mellett 11 000 kataszteri hold (63,3 km

2), permetező rendszer mellett 28 000 kataszteri hold (161,13 km

2) föld öntözését teszik lehetővé. A tervekkel kapcsolatban egyesek annak az aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy a Körösöknek egyes helyeken való megduzzasztása árvizet idéz elő. A szakértők erre vonatkozólag teljesen megnyugtató kijelentést tettek. Hangsúlyozták, hogy a víz nem fog a gátak lábáig terjedni és áradás esetén nem lesz nagyobb baj, mert a zsilipek szükség esetén vízszintesen lefektethetők a folyók medrébe úgy, hogy a vízfolyás elé adott esetekben akadályt nem gördítenek. A Körösök és a Berettyó hajózhatóvá tétele és a mellettük elterülő földek öntözése közgazdasági szempontból mit jelent, azt a következő számítás is bizonyítja: A Körösök és a Berettyó mentéről átlag egymillió métermázsa búzát szállítanak el évente. Ha figyelembe vesszük, hogy a hajón történő szállítás költsége mázsánként 30-40 fillérrel kevesebb, mint a vasúti szállítás költsége, a Körösök és a Berettyó menti gazdák 3-400 000 pengőt takarítanak meg évente, illetve ennyivel drágábban értékesíthetik búzájukat. Már ez az összeg messze felülmúlja a befektetett 5 700 000 pengő tő-