Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Kocsis Árpád: Vízgazdálkodási munkálatok a Tisza kárpátaljai vízgyűjtőjén (1932-48)

Vízügyi Közlemények, LXXXIV. évfolyam 2002. évi 4. füzet VÍZGAZDÁLKODÁSI MUNKÁLATOK A TISZA KÁRPÁTALJAI VÍZGYŰJTŐJÉN (1932—48) KOCSIS ÁRPÁD A Felső-Tiszán (Lászlóffy 1982) az 1998-2001. időszak rendkívüli árvizeinél elsősorban az országhatár és Vásárosnamény közötti szakasz (/. ábra) került az érdeklődés középpontjába. Sajnos a Tisza kárpátaljai vízgyűjtőjére vonatkozó adatok hiányosak, vagy egyáltalán nincsenek. Az 1920. óta bekövetkezett határváltozások folytán a hármas országhatárra eső Tisza-szakasz árvízvédelmi koncepciója a különböző (elsősorban nemzeti) érdekek, szemléletek folytán lényegesen változott. A Tisza árvízvédelmének fejlesztését, a Vásárhelyi-terv (Váradi et al. 2003) tökéletesítését csak a Tisza kárpátaljai vízgyűjtőjén történt beavatkozások ismeretében és azok figyelembevételével lehet elvégezni (Szlávik 2003). 1. Előzmények Földtörténetileg a Kárpátok a másod- és harmadkor folyamán, az Alföld pedig a Pannonkor folyamán, a Pannon-tenger lassú kiszáradásával jött létre. A. Kárpátok nagyobbik része a tektonikus kialakulás következtében nem túl meredeken emelkedett ki a Pannon-tengerből, a későbbi Alföldből. Anyaga sok helyen üledékes közetekből tevődött össze, a kialakulási idő is hosszú volt. Ez alatt az erózió következtében a hegyek lábánál feltöltődő kavicsos, homokos iszapos zónák alakultak ki. Ezek a hordalékmozgások a Pannon-tenger eltűnése után mind a mai napig folytatódnak. A folyamatot nyugatról kelet felé követve azt tapasztalhatjuk, hogy nyugaton a Duna-Vág-GaramIpoly mentén keményebb kőzetekből származó kavics és homok mellett folyós homok és mocsaras zónák is keletkeztek. A Szamos-Berettyó-Körösök mellett főleg folyós homok és iszap, agyagos-iszap rétegeket találunk. A Tisza kárpátaljai vízgyűjtőjét (/. ábra) vizsgálva látjuk, hogy mind a Tisza, mind a Latorca a hegyekből kilépve — Nagyszőlős fölött, illetve Munkács alatt — néhány tízkilométeres folyás után elveszíti a felső folyási szakaszra jellemző kavics hordalékát ( Vári és Csap térségében). A Tisza Gergelyiugomyáná\ a Szamos bal partján húzódó keményebb rétegekbe ütközve északnyugati irányba fordul, hogy Csapnál majdnem egyesüljön a Latorcáva\, úgy, ahogy az ősi időkben a Szernye-mocsárban egyesültek. Ebben az ösi Szernye-mocsárban a terepalakulattól függően a mélyedések erekké alakultak át, amelyekben a vizek aszerint folytak észak- vagy délnyugati irányba, hogy hol hullott nagyobb csapadék, hogy a Tisza, a Borzsa, vagy a Latorca árvize jelentkezett hamarabb és melyik időszakban melyik volt a nagyobb. De ugyanakkor ez a nagy mocsár kiegyenlítő tározóként is szerepelt. Csap alatt mind a Tisza, mind a Latorca A kézirat érkezett: 2002. XII. 6. Kocsis Árpád oki. mérnök, a VÍZITERV ny. vezérigazgatója.