Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
2. füzet - Takács Károly: Árpádkori csatornarendszerek
284 Takács Károly gyi problémáink igazi megoldását is jelentheti. A nagy területre vezetett a folyóvízzel való gazdálkodás segít egyes árvízi problémák megoldásában is. A belvízkérdés ugyancsak nyugvópontra kerülhet, hiszen ennek egyik legfőbb oka a lecsapoló-csatornák kevés száma. Egy minden lehetséges területre kiterjedő öntöző-lecsapoló rendszer rendkívül sürü hálózatot igényel, amely biztosíthatja a belvizek akadálytalan és gyors levezetését. — Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen rendszer elemeinek az átvétele egyfelől más mezőgazdasági művelési struktúrákat feltételez, másfelől pedig csak egy átszervezett mezőgazdaság képes az ebben rejlő lehetőségeket igazán kihasználni. Egy példa: szükségessé fog válni viszonylag nagy területeknek víztárolás céljára való igénybevétele, ugyanakkor a víztározók, mint a haltenyésztés színterei, ebben a szisztémában a magyar mezőgazdaság egy eddig kevés figyelemre méltatott ágazatának a felfutását is jelentenék. — Nem elhanyagolható szempont, hogy a folyóvizek öntözés céljára jóval alkalmasabbak, mint bármely egyéb vízforrás. Külön kiemelendő szerves és szervetlen anyagokban való gazdagságuk, amely egyben tápanyag-utánpótlást is jelent az öntözött területeken (és a halastavakban). — Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a müvelésen kívüli, vagy alig használható területek újrahasznosítása is lehetővé válik. Továbbá egy ilyen átalakítás a természetvédelem és rehabilitáció ma egyre inkább előtérbe kerülő céljaival is egybevág (pl.: holtágrehabilitáció, vizes élőhelyek újraélesztése, stb.). Végezetül hangsúlyozni szeretnénk, hogy e sorok nem hidrológus szakember tollából valók, s ha ennek ellenére sikerült néhány értékálló gondolatot megfogalmazni, akkor eddigi munkánk nem volt hiábavaló. Bárhogyan is ítéljük meg az Árpád-kor vízgazdálkodását, a puszta tény, hogy a föld alatt monumentális csatornarendszerek rejtőznek, önmagában is megkérdőjelezhetetlenné teszi a további, az eddigieknél jóval intenzívebb kutatások szükségességét. IRODALOM Andrásfalvy В :. Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig (Tanulmányok Tolna megye történetéből VII.) Szekszárd, 1975. Andrásfalvy В.: A mohácsiak állattartása 1686-tól 1848-ig. II. rész (A Dunántúli Tudományos Intézet Évkönyve) Pécs, 1970. Barabás E.: Takarmányozás. Budapest, 1969. Belényesy M:. A permanens egymezös földhasználat és a két- és háromnyomásos rendszer kialakulása Magyarországon a középkorban. Ethnographia 71. 1960. Benkö L.: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I-IV. Budapest, 1967-1984. Bolla /.: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 100.) Budapest, 1983. Borsa /.: III. Béla 1177. évi könyvalakú privilégiuma az aradi káptalan számára. Levéltári Közlemények 13. 1962. Daremberg, Ch.-E. Saglio: Dictionnaire des Antiquités Greques et Romaines IV. Graz, 1963. Dávid L.: A kettős célú csatornák működésének néhány kérdése. Vízügyi Közlemények, 3. füzet, 1970. Diplomatikai Levéltár (DL) Magyar Országos Levéltár. Erdélyi L.-Sörös P. (szerk.): A Pannonhalmi SzentBenedek-rend története I-XII/B. Budapest, 1902-1916. Fejér G. \ Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I—XI, 1829-1844.
