Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
2. füzet - Takács Károly: Árpádkori csatornarendszerek
Árpád-kori csatornarendszerek kutatásának eredményei 269 1251: A nyugat-rábaközi Boywa prédium határjárásakor egy kettős szerkezetű csatornát neveztek fossatum-пак (DL 355.). 1265—1272—1409: A. Repce melletti Székas falu változó határának háromszori bejárása során három fossatum-ot említenek, amelyek szintén egy elpusztult csatornarendszer részletei (Nagy 1889-91). XIV. század: A Duna menti Madocsa 1145-re hamisított reambulációjában található fossatum-ot egy kettős szerkezetű csatorna maradványaival azonosítottuk (DL 16). A határleírás-rekonstrukciók alapján tehát az ország öt egymástól távoli tájegységében az előkerült csatornarendszereket ugyanarra a történelmi periódusra, az Árpád-korra helyezhetjük. Árpád-kori határjárások révén más értékes adatokhoz is juthatunk. A Tóközben például négy XIII. századi oklevélben összesen tizenöt halastóról tettek említést, közülük tizenegynek a helyét pontosan meg tudtuk határozni (1222: Wagner—LindeckPorza 1955-85, 1228: HO 1865-91, 1251: DL 355, 1260 körül: Wagner-LindeckPorza 1955-85). Kiderült, hogy a halastavak mindegyike jellegzetes felszíni képződménnyel azonos. Magasabb felszínekkel körülzárt mélyedésekről van szó, amelyek már a XVIII. századi, XIX. század eleji, tehát a szabályozások előtti térképeken mocsaras, hasznavehetetlen területekként jelennek meg, s lényegében ugyanez a helyzet ma is. Ezek a felszíni formációk azonban nagy számban találhatók meg a Tóköz egész területen, ennélfogva, ha az említett tizenegy mélyedés helyén halastó volt az Árpádkorban, akkor a többi hasonló felszíni jelenség is tóként funkcionált. Ilyen módon arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Tóközben több száz halastó létezett az Árpádkorban. Csak zárójelben tesszük hozzá, hogy ez egyben magyarázatot jelent a Tóköz névre is. Az 1. ábrán a számbajöhető „tóhelyek"-nek csak egy részét ábrázoltuk. Térképünkönjói látszik, hogy a valaha volt tavak mintegy felfűzödnek az ugyancsak pusztult csatornarendszerre; a halastavakat csatornahálózat köti össze egymással és a folyókkal: a Rábcával, Rábával és a Rábából kiszakadó erekkel. A kónyi határleírásban a csatornák (fossatum, rivulus) összefüggése az ugyanitt szereplő halastavakkal jól érzékelhető. A halastavak és a csatornák összefüggése egyébként is nyilvánvaló, hiszen egy síkvidéki tó akkor válik halászatilag hasznosíthatóvá, ha valamilyen vízhálózathoz kapcsolódik, amelyből víz- és halutánpótlást kaphat, ellenkező esetben hosszabb távon a puszta léte is veszélybe kerülhet. így nem véletlen az sem, hogy a XVIII. századra a csatornarendszerrel együtt a tavak is eltűntek, növényzettel ellepett, mocsaras mélyedésekké váltak. Az idézett határleírásokban említett építményeket viszonylag könnyen azonosítani lehetett. Szükséges általánosságban is vizsgálni az 'árok' jelentésű terminusokat, a teljes - egyébként nem túl bőséges — Árpád-kori forrásanyag bevonásával. Munkánk során összesen öt olyan latin és magyar kifejezéssel találkoztunk, amelyeket középkori határjárások lokalizálása során kettős-hármas szerkezetű csatornák maradványaival lehetett azonosítani: árok, fossa, fossatum, rivulus és munimentum. Némi kiegészítésként meg kell jegyeznünk, hogy szórványosan egyéb kifejezések is előfordulnak, vagy előfordulhatnak csatornákra vonatkozóan. Ilyen mindenekelőtt a canalis és az aquaeductus (1211: Erdélyi-Sörös 1912-16, 1224: Wenzel 1860-74).
