Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Istvánovics V.-Somlyódy L.: Az ökológia, a természetvédelem és a vízgazdálkodás kapcsolata

542 Istvánovics V.-Somlyódy L. ezekben a legegzaktabb bizonyításokra épülő tudományokban az egyszerűség, a matematikai szépség az igazság kritériuma. „A matematikus absztrakciói, ahogyan a festőéi vagy a költőéi, csodálatosak; a gondolatoknak, mint a színeknek vagy a szavaknak harmonikusan kell illeszkedniük egymáshoz. A szépség az első teszt: csúnya matematikának nincsen helye a világban" — írta G. H. Hardy. A mérnök számára mindig fontos volt a műszaki megoldások ötletessége, elegáns szépsége. Talán közel az az idő, amikor a mérnöki elegancia elválaszthatatlan részévé válik az élő természet összetettebb, a mérnök mint szakember, és nem mint magánember-számára ma még idegen harmóniája. A természet esztétikája „puha " kritérium, de valószínűleg „erős " ökológiai iránytű. Az esztétikai szemponton túl az alacsony sűrűségű hazai vízfolyáshálózat mellett különösen a csatornáknak van komoly ökológiai jelentősége. Az emberi beavatkozások nemcsak a természetes ökológiai rendszerek területének zsugorításával, hanem a megmaradt területek feldarabolásával, a populációk izolátumai közötti kicserélődés megakadályozásával is csökkentik a genetikai sokféleséget és a fajok életképességét. Természetes és mesterséges vizeink hálózata maradt meg a viszonylag legösszefüggöbb állapotban, ezért képezik a zöld folyosó program alapját, melynek célja összefüggő élöhelyhálózat kialakítása (Aradi-Dévai 1998, Márkus 1998). A vízfolyásokat kísérő vizes élőhelyek hálózatát ma városok, utak és hidak, a hullámterek intenzív használata (szántók, üdülőtelepek) darabolják fel. A hullámtéri szántók kiterjedése a legnagyobb, 380 km

2-t, a teljes hullámtér negyedét teszik ki (Dobrosi et al. 1993). A hullámterek intenzív mezőgazdasági müvelését külterjesebb módszereknek (kaszálók, legeltetés, ártéri gyümölcsösök, vadászat) kell felváltaniuk, csökkentve a vizek mezőgazdasági eredetű tápanyag- és vegyszerterhelését is (Ángyán 1998, Márkus 1998). A megvalósítás nagyrészt a mezőgazdasági támogatási programok függvénye. Az üdülés, rekreáció fokozódó nyomást gyakorol folyóink hullámtereire. Az árvíz- és a természetvédelem közös érdeke, hogy a folyamatot elsősorban jogi eszközökkel mihamarabb a kívánt mederbe tereljük. A hullámtéri holtágak és a hozzájuk kapcsolódó vizes élőhelyek, ártéri erdők rehabilitációja egybefüggő, nagyobb élőhelyek fenntartását teszi lehetővé. A Tisza és a Duna hullámtéri holtágai alacsony vízállás mellett kiszáradhatnak, árvizek idején feltöltődhetnek, a rehabilitáció vízpótlást igényel. Valaha volt ártéri erdeink közül a mélyebb térszín bokorfüzesei, fúz-nyár ligetei maguktól felújulnak, a magasabb térszín őshonos tölgy-kőris-szil ligeteit azonban a megfelelő vízellátás biztosítása mellett is sokfelé telepíteni kell az agresszív gyomfák (pl. gyalogakác) és a nemesnyár ültetvények térhódítása miatt. A Cserta-Duna, Nyéki-Holl-Duna és Báta-Duna holtágak által alkotott gemenci fökrendszer (Andrásfalvy 1973 ) maradványai ma is megvannak, a keresztező erdei utak miatt azonban a fokcsatornákat számos helyen áttöltötték, csőátereszeket kevés helyen építettek. Ez megakadályozza a Duna és a holtágak közötti vízforgalmat. A Címer-fok helyreállításával, a Sárkány-fok áttöltésének eltávolításával, egyes fokcsatornák elzárásával és a Nyéki- és Báta-Dunát összekötő új fokcsatoma kialakításával biztosítani lehet a megfelelő vízpótlást és vízjárást, ami az ártéri életközösség újjáéledését eredményezi. Az új fokrendszer alacsony dunai vízállásoknál csak a felvízi, magas vízállású Rezéti-Dunával van kapcsolatban. A holtágak — különösen a Báta-Duna — vízszintje jelentősen emelkedik, és