Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy L.-Hock B.: A vízminőség és szabályozása Magyarországon

A vízminőség és szabályozása 487 ran megfeledkezünk. Szándékunk volt az is, hogy egy-egy vízgyűjtő általános vízminőségi állapotát jellemezzük, figyelembe véve azt az ökológiai szemléletet, amelyik a kis vízfolyások állapotát a nagyokkal azonos fontosságúnak tekinti. Az ország kiemelt 23 vízgyűjtőjére aggregált vízminőségi osztályokat vezettünk le (Somlyódy et al. 2000a). Oly módon jártunk el, hogy valamely régióban található összes mérőállomásra, az adott komponensre elvégzett vízminőségi besorolás ( 1 -tői 5-ig terjedő skála) átlagértékét számítottuk, a vízhozamtól függetlenül azonos súllyal. Az „integrált" osztályhatárokat a jótól a legrosszabb felé - kissé önkényesen - a következők szerint határoztuk meg: I. osztály: — 1,5; II. osztály: — 1,5-2,5; III. osztály: -2,5-3,5; IV. osztály: - 3,5^4,0; V. osztály: -4,0 (/. táblázat). Az átlagos területi vízminőséget az 1. ábra szemlélteti. Az 1. ábrából a kémiai oxigénigényre (KOId) kedvező képet kapunk: csak a Nádor, a Kígyós, a Maros és a Duna Gönyü és Esztergom közötti „vízgyűjtői" mutatnak 3,5-nél magasabb osztályátlagot. A legkedvezőtlenebb értékelés az OP és a coliformszám alapján adódik: a térségek többségének (13, illetve 14 térség) a tűrhetőnek tekinthető osztályátlagnál kedvezőtlenebb a besorolása, sőt 5, illetve 6 térség az utolsó kategóriába sorolódott). Két komponens (ÖP és coliformszám) szempontjából a szenynyezett, illetve az erősen szennyezett kategóriába tartozik az Eger-patak, a Zagyva, a Maros, a Kapós, az Ipoly, a Rába és a Felső-Tisza vízgyűjtője. Összes foszfor alapján erősen szennyezett az Eger-patak, a Duna Gönyü és Esztergom közötti jobb parti térsége, a Zagyva, a Maros és a Kapós vízgyűjtője. A coliformszám „kép": erősen szennyezett a Sajó, a Felső-Tisza, a Maros, a Duna Gönyü, a Kapós és Esztergom közötti jobb parti térsége. Klorofill-a alapján csak a Szigetköz és az Ipoly térsége sorolható a két legrosszabb kategóriába. Egyetlen olyan vízgyűjtő adódott, ahol a vízminőség mind a négy értékelt komponens alapján legalább tűrhető szintű: a Marcal. A Duna és a Tisza térségeinek - a két főfolyó nélkül számolt - „integrált vízminőségi állapota" (a négy komponensre számított területi átlagok átlaga) szinte azonos (az osztályátlagok 3,2 körüliek). A mikrobiológiai helyzet a Tisza, a trofitás viszont a Duna vízgyűjtőjén a kedvezőtlenebb. A Duna és a Tisza vízminőségét alapvetően a külföldi terhelések határozzák meg. A két folyót összehasonlítva három komponens tekintetében a Duna a „győztes", viszont a trofitása lényegesen kedvezőtlenebb. A különbségek az eltérő mértékű hazai és külföldi szennyezésből, és hígítóképességből származnak (a Duna vízhozama sokszorosa a Tiszáénak, de a kisebb vízfolyások /. láblázat A felszíni vízminőség alakulása Komponens KOI

d Összes P Coliform-szám Klorofill-a Komponens mg/l mg/m

3 i/ml mg/m

3 I—11. osztály 12 100 1 10 II—III. osztály 22 200 10 25 III—IV. osztály 40 400 100 75 IV-V. osztály 60 1000 1000 250