Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Kelemen László: A magyar ipar és vízgazdálkodása fejlődésének történeti áttekintése

320 Kelemen László A XIV. és XV. században Magyarország volt Európa legnagyobb aranytermelöjc (1200-1600 kg/év). Az ezüsttermelésben a második helyen álltunk (8-10 ezer kg/év). Jelentős volt a réztermelésünk is (800-1000 ezer kg/év). Ezek a számok Velencétől származnak, a legfőbb export partnerünktől. A XV. században már minden nagyobb városban a kézművesek céhekbe tömörülnek és virágzik a kézműipar. A század végén Besztercebányán létesül (néhány év alatt) a Fuggerek tökéjével és Thurzó János technikai irányításával Európa legnagyobb rézfinomítója, a Garam folyóra települve. A XVI. században a virágzó magyar ipar a mohácsi csata utáni három részre szakadt országrészekben különbözőképpen fejlődik, ill. omlik össze. A török uralom alatt lévő országrészben az egyszerű árutermelésnek is csak a nyomai található. Az osztrák országrészben is a XVI. században inkábba visszafejlődéséről beszélhetünk. Az állandó török támadások veszélye a gazdasági fejlődést teljes mértékben gátolja. A XVII. században de különösen a XVIII. században Magyarországon felgyorsul az osztrák gyarmatosítás. Ausztria minden intézkedésével a magyar ipar saját célú fejlődését csírájában elfojtja. Az osztrák érdekeket szolgáló iparágak fejlődése azonban elindul. Így a gazdag vasérc lelőhelyeken a XVII. században fejlődik a vasgyártás (Cselnek. Dobsina. Fekete-Lehota, Rozsnyó. Hisnyóviz). A XVIII. században Gömör és Szepes vármegyékben már 70 db vaskohó dolgozik (MKKM 1898). Az első magyarországi papírmalom a XVI. században épül Lőcsén, a Hernád folyón. A vas, papír (Bogdán 1963) és textil üzemek kivétel nélkül vízfolyásokra települnek (Vág, Garam. Nyitra, Ipoly, Hernád és mellék vízfolyásaik, valamint a nyugat-magyarországi folyók). A vizet használják mint energia forrást, mosási, áztatási, úsztatási és nyersanyag célokra (Erdélyi—Fényes 1843). A török megszállás idején az erdélyi fejedelemségben fejlődik az ipar a legdinamikusabban (Fényes 1845). Ez a fejlődés azonban a török támadások és Habsburg megszállások miatt váltakozó ütemű. Ennek ellenére - egyrészt a gazdag nyersanyag lehetőségek, másrészt a 10-20 éves békés időtartamok, harmadrészt az ésszerű gazdaságpolitika miatt - Erdély jelentős gazdasági eredményeket tudott felmutatni még úgy is, hogy a különböző kézműves műhelyeket és üzemeket valamelyik ellenség időnként a településekkel együtt lerombolta, felégette. Számos arany-, ezüst-, réz-, vas-, higany- és sóbányát nyitottak (Hunyad, Torockó, Csikmadaras, Belényes, Abrudbánya, Nagybánya, Zalatna, Máramarossziget, Parajd, Désakna, Torna). Az ércbányák mellett, vagy közelében különböző fém eszközöket gyártó üzemet hoztak létre (Beszterce, Marosvásárhely. Fogaras. Brassó. Nagyszeben, Gyulafehérvár). Az erdélyi hatalmas erdőségekben sok fafeldolgozó és papírmalom üzem létesül (Gyergvószentmiklós, Csiksomlyó, Görgényszentimre. Huszt, Alvinc. Nagyenyed). Textil-, szűcs-, tímár- és üveggyártó üzemek egész sora nő ki a földből. Az energiaigényes, vagy vízigényes üzemek kivétel nélkül kisebb-nagyobb vízfolyás mellett települnek (Maros. Szamos. Körösök, Olt és mellék vízfolyásaik). A XVII. század utolsó negyedében az osztrák hadsereg megszállja Erdélyi, miután Budát és Nándoifehér\>ár\ (Belgrád) visszafoglalja a töröktől. Az 1687. évi pozsonyi országgyűlésen kimondják a Habsburgdinasztia örökös jogát az egész Magyarországra. Ettől kezdve Erdély is Magyarország