Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén

Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén 305 vélemény minél alaposabb kidolgozása céljából a miniszteri biztosságom alatt működő Tisza-Dunavölgyi Társulathoz bekértük: 1. a Vízrajzi Intézet adatait, 2. a Földmüvelésügyi Minisztérium folyammérnöki ügyosztályának adatait, 3. a vízügyi műszaki kistanács jegyzökönyveit. 4. az Országos Árvízvédelmi Kormánybiztos által tartott értekezletek jegyzőkönyveit, 5. a Tisza-Szamosközi Ármentesítö és Bclvízszabályozó Társulat adatait, jelentését cs árvédelmi szabályzatát, 6. a Tisza-Dunavölgyi Társulat árvíz- és belvízvédelmi albizottságának előző évi jegyzökönyveit, 7. Pataky Béla min. osztályfőnök, a folyammérnöki ügyosztály vezetőjének a Tisza-Dunavölgyi Társulat 1948 februári előadássorozatában tartott előadását, 8. Durst Zoltán min. tanácsos, vízépítési kerületi felügyelő, felső-tiszai árvédelmi miniszteri biztos adatokkal felszerelt megállapításait, 9. Bccker Ádám ny. min. tanácsos, a C'.R.E.D. magyar tagjának szakvéleményét, 10. a Tisza-Dunavölgyi Társulat titkárának helyszíni beutazásáról tett jelentését. Mindezen iratok gondos tanulmányozása után hívtuk össze a Tisza-Dunavölgyi Társulat árvíz- és belvízvédelmi albizottságát, amelyben a Központi Bizottság kiküldött tagjain, a Földművelésügyi Minisztérium vízügyi és vízügyi műszaki főosztályának, a Vízrajzi Intézet, valamint az Országos Árvízvédelmi Kormánybiztosság képviselőin kívül az ország - vízfolyások szerint alakított — 9 különböző területének szakértő mérnökei vettek részt." (Szent-lvánvi 1948). A jelentés megállapítja, hogy „a bekövetkezett árvízkatasztrófa a gátak jelenlegi magassága mellett elhárítható nem volt, mert az árvíz a védmüveket messze felülmúló méretű volt... A bökenyi szakadáson kiömlő tiszai árvíz a Batár-töltés 8 km hosszú szakaszából 4 és fél km hosszú gátszakaszt órák alatt több mint 20 cm magasságban meghágott. Még ha a Társulat erre az előre nem látható feladatra felkészült volna, hogy ezen átfolyást megfelelő magasságú jászolgáttal felfogja, akkor sem állt volna elegendő idő a katasztrófa elhárítására, mert az átfolyás feltartóztatása eseten az árvíz további emelkedése következett volna bc, úgy, hogy az árvíz tetözése a Batár-töltésnél nem 20-25 cm-rcl, hanem 3540 cm-rcl lett volna magasabb. Ennek következtében a jászolgát legalább 60 cm magassággal kellett volna hogy megépüljön. A bökényi szakadás ukrán területen 30-án reggel 6 óra körül történt, ez a víz 7 óra körül ért a Batár-töltéshez, ahol az átömlés már d.c. 10 órától kezdve megindult. Tehát 3 óra állt volna rendelkezésre, amely idő alatt 4500 fin jászolgátat, 9000 db karó leverésével. 12 000 db deszkának a karók mögé való helyezésével és ráerősítésével és 2700 m3 földnek a deszkák mögé való hordásával és bcdöngölésével kellett volna elkészíteni. Tekintettel arra, hogy az anyagvctelczés szállítási távolsága átlag 50 m, emelési magassága átlag 4 m, a vízépítkezések normái szerint 100%-os teljesítmény mellett 1 m

3 kidolgozásához 3 óra és 12 perc, a 2700 m

3-hcz pedig 8640 munkaóra kellett volna. Ezen munkákat azonban nem hogy 3 óra alatt, hanem annak többszöröse alatt sem lehetett volna elvégezni az átázott, sáros, süppedős talajon, az eleitől kezdve veszélyeztetett töltés tövében épült községekből toborzott közerővel, akiknek mindegyike inkább családjának, tűzhelyének, ingóságainak mentésén gondolkozott. Még 1000 Csongrád megyei kubikusnak is ezerjó talicskával es a sáros terepen, a talicskák alá szükséges megfelelő mennyiségű pallóval, csak a földmunka elvégzéséhez legalább 9 munkaóra lett volna szükséges, ami d.u. 4-5 órát jelent, holott a gát nieghágása már d.c. 10 órakor megkezdődött, az átszakadások pedig a déli órákban következtek bc. Ilyen hatalmas felkészülés azonban sehol az országban nem áll és nem állhat rendelkezésre. Ha pedig a Tisza-Szamosközi Társulat ezen mellek-