Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
1. füzet - Antal Emánuel: A Tisza szabályozásának éghajlatmódosító szerepe
A Tisza szabályozásának éghajlatmódositó szerepe 39 Nézzük most meg, hogy a Szász (1992) által számított 100 mm-nyi párolgási hiány hogyan értelmezhető a 20 mm-es összvíztartalom viszonylatában. Abból kell kiindulni, hogy az említett 100 mm-es párolgási hányad (Id. I. táblázat utolsó oszlopát) 105 nap alatt (IV. 1-töl VII. 15-ig) halmozódott fel, s így az egy napra eső párolgáscsökkenés (100:105 = 1 mm) durván 1 mm-nek felel meg. Ebből következik, hogy az ármentesítés előtti időszakban a Tiszántúltól keletre eső területeken nem a jelenlegi időkre számított 20, hanem (az akkori többlet párolgás miatt) 21 mm lehetett a térség légkörében átlagosan az adott pillanatban kihullható nedvességkészlet. Vitathatatlan tehát, hogy ez a különbség (1 mm) elhanyagolható a helyi csapadékképződés szempontjából. Másrészt az ármentesítés előtti párolgástöbblet (napi 1 mm) nem a párolgási hely fölött, hanem elszállítódva ÉK-K-DK-i távolabbi területeken növelte a csapadékképződési zóna (5—10 km magasság) nedvességkészletét. Hogy hol, arra is végeztünk közelítő becslést (Antal 1996a, 1996b). Ehhez tudnunk kell, hogy a tiszörsi és a debreceni széladatok alapján (Kakas 1967) a szóban forgó időszakban 3,5 m/sec az átlagos horizontális légáramlás sebessége. Másrészt a szél vertikális komponense átlagosan 5—10 cm/sec-nak vehető ( Tänczer 1988), ha eltekintünk az erős turbulenciáktól, a frontális kényszer előidézte emelöhatásoktól és más egyéb intenzív vertikális mozgásoktól (tornádó, forgószél, konvekciós cellák stb). Ha 10 cm/sec-nak vesszük az átlagos feláramlás sebességét, akkor 20 óra szükséges ahhoz, hogy a cirrus felhő képződésének magasságába (kb. 6-8 km) megérkezzen a felszínen elpárolgott vízgőzmolekula. Ez idő alatt azonban a horizontális légáramlás 3,5 m/sec sebességgel tovább sodoija a molekulákat a szél irányának megfelelően. 20 óra alatt tehát 260 km távolságba került el a Közép-Tisza mentéről a vízgőzmolekula, vagyis valahol az Erdélyi-Középhegységben és a Keleti-Kárpátok térségében került fel a csapadékképződési magasságba legyezőszerüen szétterülve a szélirányváltozásoktól függően. Egyértelmű tehát, hogy a korábban vízjárta területekről elpárolgott többletvíz a Kárpátokban, de valószínűbb, hogy azon túl növelte a csapadék vízmennyiségét, de semmiképpen sem a párolgás színhelyén! Ez a számszerű bizonyítás is igazolja lelímatológusaink korábbi megállapításait, vagyis hogy a szóbanforgó ármentesített területeken nem mutatható ki csapadékcsökkenés. Már említettük, hogy a vízszabályozások jelentősen módosították a vízháztartási I. táblázat Területi párolgás az árvízjárta (ET) W és az ármentesített területeken (ET) S Hónap (ET) W (ET) S A Hónap mm IV. V. VI. VII. 1-15. 55 95 125 65 50 70 80 40 -5 -25 -45 -25 IV. 1-VII. 15. 340 240 -100
