Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
2. füzet - Pálfai Imre: A talajnedvesség és a talajvízállás változásai az Aföldön
A talajnedvesség és a talajvizállás változásai az Alföldön 209 zet, sőt a rétegvizet is. Ez a helyzet a Tisza mélyen bevágódott medre esetében is. A Dunának és a Tisza mellékfolyóinak azonban vannak olyan magasan futó szakaszai is, amelyből a talajvíz felé irányul a vízmozgás. Az alföldi folyók nagy vízszintingadozása miatt gyakran az is megtörténik, hogy magas vízállások idején ugyanaz a folyószakasz táplálója a talajvíztérnek, amely kisvízi időszakban megcsapolja azt (Kovács et al. 1972). A folyó által befolyásolt sáv szélessége a folyóvíz és a talajvíz szintjének különbségétől és a felszín alatti rétegek vízvezető-képességétöl függ. Meghatározására több matematikai modell létezik (Kovács 1974), de a számítások eredményeit sok bizonytalanság terheli. A távolhatás alföldi viszonylatban általában néhány kilométerre tehető (Juhász 1953, Ubell 1959). A talajvíz forgalmát az emberi tevékenységek közül leginkább a talajvízből és a vele szorosan összefüggő rétegvízből történő vízkitermelés befolyásolja, esetenként jelentős mértékben csökkentve a talajvízkészletet (Major—Neppel 1988, Pálfai 1992b, Szilágyi—Vörösmarty 1993). Ellenkező előjelű hatást vált ki a mezőgazdasági területek intenzív öntözése (Horcher 1978, Molnár— Winter 1983) és a szennyvizek tömeges méretű elszikkasztása a településeken (Karácsonyi 1988). Lényeges változást idézhet elő a talajvíz helyzetében a művelési ágak megváltoztatása, különösen az erdők arányának módosulása (Major 1974, Szodfridt 1993), a növényzet vízigényének és az agrotechnikának a megváltozása (Vára Ily ay 1980, Gáspár 1992, Szalőki 1992, Dunay-Kalmár 1993, Ruzsányí 1993), valamint a terület beépítése is (Sajgó-Szilágyi-Liptay 1985). A folyók elterelése, vagy vizük felduzzasztása — a folyó közvetlen környezetében - ugyancsak kihat a talajvízkészletre. Ennek mértéke és hatótávolsága - a folyó megváltoztatott vízjárásán kívül - sokban függ az „ellenintézkedések" (a főmeder lépcsőzése alacsony keresztgátakkal, illetve szivárgó-rendszerek létesítése) hatékonyságától is. A Tisza tiszalöki vízlépcsőjének duzzasztó hatását elsősorban az alacsony fekvésű Bodrogköz talajvizei érzik meg (Vágás 1959). A kiskörei vízlépcső duzzasztásának hatótávolsága 1400-2400 méterre becsülhető. A kiskörei tározó tágabb térségében az 1970-es évek végén bekövetkezett, helyenként nagyobb mértékű talaj vízállás-emelkedések nem hozhatók kapcsolatba a tározó üzembehelyezésével, azok meteorológiai tényezőkkel és különféle emberi tevékenységekkel (öntözés stb.) magyarázhatók (Major—Vargay 1983). 2. A talajnedvesség és a talajvízállás változásai Az Alföld talajai a téli hónapokban rendszerint hasznos vízkapacitásuk mértékéig telítődnek, tehát nedvességtartalmuk — a szántóföldi hasznos vízkapacitás százalékában kifejezve - 100% körül van (Lambert et al. 1993, Tölgyesi 1993). A telítődés utáni csapadékterhelést már nem képesek megtartani, az tovább szivárog lefelé és a talajvizet táplálja. Ha az ősz folyamán túlságosan kiszáradt a talaj és a téli csapadék is kevés, akkor a telítődés nem következik be. Előfordulhat, hogy a talaj felső rétegeiben (0-1 m között) a nedvességtartalom a tél végén csupán 60-70%-os, mint pl. 1990-ben (Nemes—Stollár 1992).
