Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

3. füzet - Szlávik L.-Szibert L.-Zellei L.-Zsuffa I.: A nyéki Holt-Duna rehabilitációja

A "Nyéki-Holt-Duna rehabilitációja 247 3. A Vén-Duna és a Nyéki-Holt-Duna rendszere 3.1. A terület kialakulásának rövid története A Duna minden történelmi korban fontos szerepet töltött be: mint kiemelkedő gazdasági tényező meghatározta a körzetében élők mindennapjait, fontos vízi út és jelentős élelemforrás volt. Már а XII. századból feljegyzéseket találtunk a dunai vontatóút karbantartási kötelezettségéről. Ugyanakkor a rendszeresen kiömlő árvizek lehetővé tették az ártéri gazdálkodási tevékenység magas szintű kifejlesztését az ártéren és a folyó mellékén élő népeknek. Az ártéri gazdálkodás egészen а XVIII. századig fennmaradt, ennek csak a gazdasági szükségszerűségből bekövetkezett vízszabályozások és ármentesítések vetettek véget. Az ármentesítés a folyószabályozzással egy időben indult meg, célja: - a megfelelő biztonsággal védett mezőgazdasági területek kialakítása; - a rendszeresen jelentkező jeges árvizek elleni védelem; - a jól hajózható vízi út biztosítása. A szórványosan megmaradt feljegyzésekből tudjuk, hogy a folyó Paks alatti szakaszán, amely tipikusan középszakasz jellegű, laza altalajban meanderező része a Dunának, több alkalommal végeztek helyi szabályozási munkálatokat. Ezek azonban nem jelentettek alapvető változást a folyó morfológiai paramétereiben, így hatásuk néhány évtized alatt elenyészett. A tervek közül említésre méltó Mikoviny Sámuel felmérése és szabályozási terve a bajai szakaszról (1728 körül), valamint a Pataj-Csanád közötti töltésszakasz építése (1751). А XVIII. század legnagyobb vízszabályozási vállalkozása a Sió-Sárvíz-Kapos vízrendszer rendezése, amelynek tervét Sigrai Károly királyi biztos szorgalmazta és Böhm Ferenc készítette el (1767). A terv végrehajtása az érdekeltek vonakodása és pénzhiány miatt a Tolna megyei Sárvíz alsó folyásán igen lassan haladt, mert kiterjedt az ármentesítésre és a folyószabályozásra is. Az érdekeltek vonakodása teljesen érthető volt, mivel ez a hagyományos ártéri életfonna elhalását is jelentette. Hosszas huzavona után 1793ban a munkálatok végül is abbamaradtak. A karbantartás hiánya miatt a megépült művek is tönkrementek, a helyi jellegű folyószabályozási munkálatok (amelyek nagyrészt a túlfejlett kanyamlatok átvágásából álltak) hatása az újbóli mederelfajulások miatt elenyészett. A megfelelő törvényi háttér és anyagi alapok biztosítása után a munkálatokban a Sárvíz-csatoma Társulat megalakítása 1810-ben mérföldkövet jelentett. A Társulat főmérnöke Saátor Dániel (1810-1816), majd Beszédes József \olt. A korszerűsített tervek végrehajtása 1816-25 között vált lehetségessé. A munkák mintául szolgáltak az egész ország számára. E munkák sorában készült el a tolnai és a bajai Duna-szakasz szabályozása. 1820-21 között 4 átvágás létesült a Fadd-Mohács szakaszon és 1824-26 között l'odolay János terve szerint 20,5 km hosszú árvízvédelmi töltés épült a jobb parton. A jeges árvizek elleni további szabályozási beavatkozások a folyó hosszának jelentős rövidülését és így esésnövekedést jelentettek, de a szabályozási mű\ ek hiánya miatt a laza altalajban gyorsan mozgó meder kanyarulatainak fejlődése ezt semlegesítette. (Beszédes József terve 1839-ből II átvágást tartalmaz, 1870 körül további 5 átmetszés készült el ezen a szakaszon.)