Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
2. füzet - Rákóczi László: A Duna hordalékjárása
Vízügyi Közlemények LXXV. évfolyam 1993. évi 2. füzet A DUNA HORDALÉKJÁRÁSA DR. RÁKÓCZI LÁSZLÓ A Duna menti országok Hidrológiai Munkacsoportja (Domokos-Stelczer 1984) 1987. évi budapesü ülésén négy témát választott ki, amelyek kidolgozását a Duna Hidrológiai Monográfiájának (RZdD 1986) elkészülte után a legidőszerűbbnek tartott. Az egyik ilyen téma a Duna és főbb mellékfolyóinak hordalékjárása volt. Elsődleges cél volt, hogy a Duna hordalékviszonyai egyetlen kiadványban, egységes szemlélettel, a határszakaszokra egyeztetett adatokkal legyenek bemutatva, továbbá, hogy a Dunán és vízgyűjtőterületén az elmúlt évtizedekben végzett nagyobb arányú emberi beavatkozások hordalékjárásra gyakorolt hatását ki lehessen mutatni. A Munkacsoport az 1956—85 közötti harminc éves időszakot választotta a feldolgozás alapjául. A görgetett, a lebegtetett hordalék és a mederanyagjellemző adatai az 1. ábrán feltüntetett 20 dunai mérőállomásról származnak. Egyes országok további adatsorokat állítottak össze az általuk legfontosabbnak ítélt mellékfolyók torkolati szakaszára is: Inn, Morava, Dráva, Tisza, Száva, Morava, Iszker, Olt és Szeret. 1. A Duna lebegtetett hordaléka 1. LA hordalékjárás időbeli változása az egyes mérőállomásoknál Az 1. ábrán feltüntett mérőállomásoknál évente mért lebegtetett hordaléktömegek (G, kg) jellemző mennyiségét az I. táblázatban adjuk meg. A legkisebb évi hordaléktömeg (G a min) értéke Ulmtól Mohácsig alig növekszik. Mohács után a mellékfolyók hatására Pancsováig mérsékelten, Orsovától Szilisztráig fokozottabb mértékben - feltehetően a medererózió hatására - nő. A legnagyobb évi hordaléktömeg (G a max) Passauig alig növekszik. Az Inn folyó a vízgyűjtőteriilet növekedésének arányában megemeli a hoidalékszállítást. A magyar szakaszon a legnagyobb évi hoidaléktömegek alig változnak, miközben a vízgyűjtőterület mérsékelten nő. E szakaszon mellékfolyó alig van, az összefüggő árvízvédelmi töltésrendszer pedig megakadályozza a hordalék közvetlen bemosódását a folyóba. Borovotól Orsováig nagyjából a vízgyűjtőterülettel arányosan emelkedik a hoidalékszállítás legnagyobb értékeit burkoló lépcsős ábra, majd észlelhető az Olt és Szeret közötti részleges hordaléklerakódás, a Szeret hordaléktömeg növelő hatása, és végül a torkolat előtti újabb kiülepedés is (I. táblázat). A vizsgált időszakban a leghordalékosabb évnek 1965 - a nagy dunai árvíz éve - bizonyult, amely 8 állomásnál adta a legnagyobb évi lebegtetettt hordaléktömeget. Az I. táblázat alapján az is megállapítható, hogy az évi legkisebb és a legnagyobb hordaléktömegek között 810-szeres, illetve 410-szeres növekedés van a Duna hossza A kézirat érkezett: 1992. X. 19. Dr. Rákóczi László oki. mérnök, a műsz. tud. kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) nyugalmazott tudományos tanácsadója.
