Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

430 Gőg Imre (FKABT 1898). Sarkad és Nagyszalonta települések bírói ellenezték ezen öntözési megoldást - „a Sebes-Körös vizének megváltoztatását" - de végül 133 számú szótöbbséggel elfogadtatott a Felfogó-csatorna „idegen vízzel való táplálása". Ezután még 72 fellebbezés érkezett. Ezek rendezése után a Földművelésügyi Minisztérium 69.516/1900 (XII. 29.) sz. határozatával engedélyezte a Sebes-Körös vízkivételi mű megépítését. (A zsilipküszöb magassága 99,70 m A.f.) A terv alapján a Felfogó-csatornát észak felé a Sebes-Körös 73 fkm-ig -Köröstarján községig - 11,055 km-rel meghosszabbították (KV VÍZIG 1900). Az öntözés érdekében meghosszabbított Felfogó-csatorna sokkal rövidebb vonalon is elérhette volna a Sebes-Köröst Vizesgyán községnél, de itt 2,50 m-es duzzasztást kellett volna előállítani. Ezen duzzasztást a Sebes-Körös magas hordaléka miatt nem merte vállalni a tervező, mert félő volt hogy nagy fenékemelkedés következik be, és ez árvízveszéllyel járt volna. Árvízi biztonság miatt lett építve a 11,055 km hosszú vízkivételi csatorna párhuzamosan a Sebes-Körössel fölfelé Köröstarján községig. Ez a munka 270 650 m

3 földmozgatással készült el. Itt három nyílású, egyenként 1,20 m széles, 0,85 m magas beton zsilipet (Tarjánizsilip) építettek. Ennek tervét a VI. Aradi Kultúrmérnöki Hivatal készítette, kivitelezője Schreiber Izidor mezőtúri vállalkozó volt. A Sebes-Körös duzzasztómű készült, 615 m hosszúságban mederrendezésre került sor. A Sebes-Körösig meghosszabbított Felfogó-csatorna építése 1901. április 11-én kezdődött és 1902. június 6-án, 326 munkanap alatt fejeződött be. A meghosszabbított Felfogó-csatorna teljes hossza 61 180 m lett (1. ábra). A végzett munkák érintették Körösszeg, Vizesgyán, Körösgyires és Köröstarján községek területét. A mederrendezés, a duzzasztómű és vízkivételi mű építési költsége 182 958 korona 76 fillér összegű volt. A végzett munkához a Társulat 30 000 korona állami támogatást kapott. A megépült csatornaszakaszon 9 csatornaőrház és 2 felügyelőlak épült. Minden őrházat bekötöttek a társulati telefonvonalba. A csatorna és töltés mentén, - ott ahol erdőterülettel volt szomszédos - 6-6 méter területet kellett szabadon hagyni. A földterületek művelése során szántással 5 mre lehetett megközelíteni a töltést. Számítani lehetett arra, hogy a Sebes-Körös bal oldali töltését meghágja az árvíz. Ebben az esetben az árvíz elérte volna a Felfogó-csatorna bal oldali töltését. Ezért a csatorna töltését öt árvízvédelmi szakaszra osztották, és megszervezték védelmét. 1899-ben sor került a mezőgazdasági vízhasznosítás céljait is szolgáló övcsatorna, a Felfogó-csatorna menti öntözési érdekeltség megalakítására. A csatornával szomszédos uradalmak terveket készítettek 57,55 km

2 rétterület öntözésére. (Öntözésre ekkor csak 4,95 km

2 lett berendezve.) Bihar vármegye alispánja 30.285/1899. sz. alatt engedélyezte a Fekete-Körösi Ármentesítő és Belvízrendező Társulat részére a Sebes-Körösből 2,75 m

3 s

_

1. (E vízmennyiség megállapítása, az 1883-1898 évek közötti átlagos legkisebb vízmennyiség figyelembe vételével történt.) A Felfogó-csatorna, mivel a dombvidék lábánál húzódott „az alacsonyabb területekhez viszonyítva magasan fekvő csatorna lett". Ezzel azon kedvező helyzetet teremtette meg, hogy mindazon területekre, melyek a Felfogó-csatornában előállítható duzzasztási vízszint alatt feküdtek, oly öntöző csatorna képződött, amelyből egyszerű kivezetéssel lehetett az öntözésre szánt területekre eljuttatni a vizet. A Felfogó-csatorna megépítésével az elsők között kapcsolták össze a vízrende-