Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

318 Benedek Bernadett A Duna felső szakaszán a mederrendezési munkák, az árvédelmi töltések építése és a vízerőművek léte a természetes mederhossz és tározó tér csökkenéséhez és ezen keresztül a lefolyás meggyorsulásához vezetett. Az éves szélsőértékek évről évre való csökkenését Ingolstadtnál a 7. ábra mutatja. Ugyanez a változás figyelhető meg a Tiszánál s a Drávánál is. A magyar-jugoszláv határnál, a Duna középső szakaszán, Mohácsnál a csökkenés már nem nagy mértékű, 96 év alatt 0,165 m. A Duna alsó szakaszán (Orsova), valamint a Száván már a szélsőértékek növekedését lehet megfigyelni. Száraz időszakban a Duna vízkészletére vonatkozóan (legkisebb lefolyás) a geológiai sajátosság a meghatározó, így a legkisebb lefolyási tényező jelentősen változik a Duna vízgyűjtőterületén, mivel azon nagyon különböző geológiai viszonyokat lehet találni. Viszonylag jó összefüggés mutatható ki a legkisebb vízhozamok átlagára vonatkozó normált érték és a napi minimális lefolyás variációs tényezője között (8. ábra). A ^8o = /(Cy) és a k

9

g=f(C

y) összefüggések korrelációs tényezői r= 0,81, ill. 0,71. 8. ábra. A 80 és 99%-os valószínűségű napi vízhozam normált értéke és a legkisebb napi vízhozam variációs tényezője közötti összefüggés