Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
312 Benedek Bernadett „A Duna és vízgyűjtője" monográfia (RzdD 1986) reprezentatív kiadványaként most megjelent Hydrology of the River Danube szerkesztői munkáját egy igen széleskörű szakértői bizottság végezte. A szerkesztő bizottság elnökei: Ing. A. Stancik C.Sc., illetve prof. dr. S. Jovanovic a két koordináló intézmény képviselői voltak. A Hydrology of the River Danube felosztása: 1. fejezet: A Duna-medence természeti-földrajzi és vízgazdálkodási jellemzői 2. fejezet : A vízrendszer jellemzői 3. fejezet: A vízmérleg 1. A Duna-medence természeti-földrajzi és vízgazdálkodási jellemzői Az 1. fejezet felosztása: - általános jellemzők, - éghajlati viszonyok, - vízrajzi hálózat, - a vízépítés fejlődése a Dunán. Az általános jellemzőkön belül részletes természet-földrajzi leírást kapunk a Dunamedencéről, földrajzi fekvéséről, geológiai felépítéséről, geomorfológiai felosztásáról, talajviszonyairól és növénytakarójáról. A Duna Európa legnagyobb (2857 km hosszú, 22 hosszúsági fokot átszelő) nemzetközi vízi főútvonala, mely nyolc országot köt közvetlenül össze a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig. Vízgyűjtőjén, mely tizenkét országot érint, a magashegyi gleccserektől a mélyen bevágódott folyóvölgyekig és széles síkságokig sokféle tájtípus megtalálható, változatos geológiai, geomorfológiai, talajtani és növényzeti viszonyokkal. A Duna-medence geológiailag és földrajzilag 3 részre osztható (Schiller 1986). A felső Duna-medence a fekete-erdői forrásoktól a Porta Hungarica-ig terjed. A Dunát itt az Alpok hegylábi területei és őskori középhegységek veszik közre. A Duna középső szakasza a Porta Hungarica-tól a Vaskapuig tart. E területet a Kárpátok, az Alpok és a Dinári-hegység határolja, közrezárva a Pannon- és az Erdélyi-medencét. Az alsó Duna-medence, mely a román és bolgár alföldből, valamint a Déli-Kárpátok és a Balkáni-hegység csatlakozó hegyvonulataiból áll, a Vaskaputól a fekete-tengeri torkolatig terjed. Az Éghajlati viszonyok című rész a sugárzási rendszert, a hőmérsékleti viszonyokat, a csapadék és párolgás alakulását és a szélviszonyokat tárgyalja. A Duna-medence éghajlati szempontból is változatos képet mutat. A nyugati régiók atlanti hatás alatt állnak, keleten a kontinentális éghajlat az uralkodó, és délen, a Dráva, Száva vidékén, a földközi-tengeri hatások is érvényesülnek. Ezeken belül, a természetes tértagolódás miatt még tarka mezoklimatikus helyzetek is kialakulnak. A vízhálózat sűrűsége (km vízfolyáshossz/km 2 vízgyűjtőterület) a domborzattól, a talajfajtától és a fajlagos lefolyás értékeitől függ. A Duna-medence hegyvidéki részein értéke 3-5 km/km 2, a hegylábi területeken kb. I km/km 2, és a síkságokon 0,1-0,3 km/km 2. A kiadvány a vízrajzi hálózaton belül három nagyobb részt különít el: a Duna szakaszokra bontva; a szakaszokon belüli legnagyobb mellékfolyók ; és a vízgyűjtőn található tavak.
