Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Vermes László: A Duna-Tisza közi homoktalajok szennyvíztisztító képességének liziméteres vizsgálata

Vízügyi Közlemények, LXX. évfolyam 1988. évi 1. füzet A DUNA-TISZA KÖZI HOMOKTALAJOK SZENNYVÍZTISZTÍTÓ KÉPESSÉGÉNEK LIZIMÉTERES VIZSGÁLATA DR. VERMES LÁSZLÓ A szennyvizek talajban végbemenő tisztulása során fizikai, kémiai és biológiai folyamatok bonyolult rendszere érvényesül. A jelenség régóta ismert és világszerte alkalmazott, de napjainkban ismételten előtérbe kerül a szennyvizek mezőgazdasági elhelyezése és hasznosítása iránt felmerülő igények miatt (Vermes 1982). A talajban lejátszódó folyamatok részleteinek jobb megismerésére, valamint egyes hazai talajtípusok szennyvíztisztító képességének meghatározására 1978-84 között az Országos Vízügyi Hivatal megbízásából a VITUKI Műszaki Fejlesztési Intézet munkatársainak hathatós közreműködésével liziméteres kísérleteket végeztünk a kecskeméti kísérleti szennyvízöntöző telepen. A tisztulási folyamatok vizsgálatára liziméterek beállítását az indokolta, hogy azokban a környezeti feltételek egy része állandósítható, más része megfelelő pontossággal mérhető. Áttekintve a kérdésre vonatkozó legfontosabb szakirodalmat (Balogh-Petrasovits 1970, Brown etal. 1974, Kovács- Péczely 1975, Vargay 1967) az a vélemény alakult ki, hogy céljaink számára a legalkalmasabbak a nagyméretű, 1 m

2 felületű, 1-2 m mélységű tenyészedények. Eredetileg négy hazai talajtípus vizsgálatát terveztük, ezek közül kettővel sikerült elvégezni a kísérleteket. 1. A kutatás célja A kutatás célja a következőkben foglalható össze: - a különböző típusú talajok adott mélységű szelvényein átszivárgó vizek kémiai és bakteriológiai minőségváltozásának figyelemmel kísérése, a liziméterek anyagháztartásának feltárása a kiegészítő talaj- és növényvizsgálatok segítségével, - a különböző típusú talajok természetes tisztítóképességének, ill. az azt mérhetően jelző kémiai és bakteriológiai paramétereknek meghatározása, - a talajvízre gyakorolt szennyvízhatások vizsgálata adott víznorma és különböző talajtípusok esetén, - a szennyvízzel a talajba vitt makro- és mikroelemek talajban való mozgásának, a talajban és a növényekben való felhalmozódásának, ill. megoszlásának vizsgálata. A liziméter állomás helyszínrajzát és a liziméterek felépítését az 1. ábra mutatja. A földbe süllyesztett, üvegszálerősítésű műanyag (poliészter) falú, felül nyitott, alul zárt, 1,05 és 2,05 m mélységű hengereket Kecskemét környéki homok (H) és löszös homok (L) A kézirat érkezett : 1988. II. 11. Dr. Vermes László oki. mezőgazdasági mérnök, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (GATE) Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszék tudományos tanácsadója.