Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - Laczay István: Folyószabályozás, ipari kotrás és a partiszűrésű vízbázis

Folyószabályozás, ipari kotrás és a partiszűrésű vízbázis 381 a mederanyag szemcseösszetétele változásának mértékét és - a szűrőréteg vastagságának változását. A vizsgálatokhoz tartozik természetesen a vízminőség jellemzése is mind a Dunában, mind a kutakban. Az ipari kotrások hatására jelentősen süllyedt a kisvizek levonulási szintje is. A kérdést az utóbbi időben sokan és több nézőpontból vizsgálták, de átfogó értékelést még nem publikáltak. Itt csak annyit célszerű megjegyezni, hogy az utóbbi évek mederviszonyaihoz az Ipolytorkolat fölött kizárólag az 1986. október 10-i kisvízszint-rögzítés felszíngörbéje rendelhető hozzá, a Vág alatt közelítőleg 960 m

3/s vízhozammal. (Az Ipoly-torkolat alatt a mérést nem sikerült megszervezni.) Az Ipolytól a déli országhatárig az 1984. november 23-i vízszintrögzítés felszíngörbéje használható, amihez Budapestnél 1240 m

3/s vízhozam tartozik. A szabályozási müvek és az ipari kotrás partiszűrésü vizekre gyakorolt hidrológiai, hidraulikai, morfológiai hatásának vizsgálata érdekében szükséges adatokat összehasonlító medermérés és mederanyag mintavétel útján szerezték be és értékelték. Erre az adott lehetőséget, hogy a Duna Vízrajzi Atlaszában rendelkezésre áll a VO nyilvántartási szelvények 1970. évi szabatos felmérésének eredménye, valamint a szelvényenként hét pontból vett mederanyagminta szemcseösszetételi görbéje. Ezt a mérést azonos módon, azonos mintavételi pontokon megismételve, a változások (mederváltozás és az anyag változása) értékelhetők, majd az azonos időszakban végzett kotrásokkal és a szakaszon épült szabályozási müvekkel összevethetők. Az érdemi munka első ütemeként 1986-ban - a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (KDV VÍZIG) összegyűjtötte a SzobDunaföldvár közötti szakaszon végzett, döntő részben ipari kotrások, valamint a folyószabályozási művek adatait, - a VITUKI Hidrológiai Intézete pedig helyszíni méréseket végzett Budafok és Tass között, a Csepel-sziget mentén. A Budafok-Tass közötti szakasz összehasonlító értékelése 1987 elején megtörtént (VITUKI 1987). A Nagymaros-Budapest közötti szakaszon pedig a méréseket és az értékelést 1987-re irányozták elő. 4.1. Kavicskotrás a Csepel-sziget mentén A kotrások mennyiségét az 1971-1985 közötti időszakra az I. táblázat összegzi. A folyóméternyi mederhosszra vonatkoztatott fajlagos kotrás legalább három bizonytalanságot tartalmaz, ugyanis - a gyakorlatban majdnem kizárt, hogy az ipari kotrást pontosan a kotrási tervben (vízjogi engedélyben) megadott helyen és hosszon végezzék, - a több km hosszú szakaszra összevontan megadott mennyiségek eleve több kotrási helyet takarnak, - a kotrás szelvénye a mederviszonyok miatt szükségszerűen változik a hossz mentén. A kitermelt kavicsmennyiségek időbeni összegzése az I. ábra hossz-szelvényét szolgáltatta. Megállapítható, hogy - a régi csepeli vízmű térségében 1974-től, alatta Halásztelek-Érd térségében 1977től (1985-ig) nem volt kotrás,