Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
4. füzet - Führer Ernő: Lombos és fenyőállományok hatása a hó felhalmozódására és olvadására
572 Führer Ernő ökológiai feltételeket (nedvesebb viszonyok) teremtenek saját maguk és ezáltal távolabbi környezetük (vízgyűjtő vízháztartása) számára, mint a fenyvesek. A nagyobb és jó minőségű faprodukció miatt az erdőgazdaság-politikai törekvésekkel összhangban a jövőben az erdősítéseknél a fenyvesítés mind jobban előtérbe kerül. A bükkös és gyertyános-tölgyes klímában a lucfenyvesek, az erdőssztyepp és kocsánytalan tölgyes illetve cseres klímában az erdei- és feketefenyvesek területe fog növekedni. Várható ezért, hogy az erdőgazdálkodás és vízkészlet-gazdálkodás céljai között bizonyos ellentét jöhet létre. Ebben az esetben el kell dönteni, hogy egy adott vízgyűjtőn belül (helyi jellegű fafajpolitika) a népgazdaság számára a rövidebb vágásfordulóval (fenyvesítés) megtermelt, nagyobb mennyiségű fatömeg vagy a vízháztartásnak kedvezőbb környezeti körülmények melletti fenntartása a fontosabb. A jövőben a tiszta víz az erdőgazdálkodás éppoly terméke lesz, mint a fatömeg vagy egyéb erdei melléktermék. Ágazatunkban tehát a faválasztékok mennyiségi és minőségi növelésének célja mellett úgy kell gazdálkodni, hogy az az erdővel kapcsolatos más népgazdasági igényeket ne sértse meg, sőt messzemenőleg teljesítse azokat. 6. Összefoglalás A vizsgált években a hótakarós időszak hossza vegetáció-formáktól függően egy-két napos eltéréssel átlagosan 80 nap volt. Nagyobb különbségek adódtak a hótakarós napok számában. Szabad területen ez 42 nap, majd növekvő sorrendben fenyőállományokban (vörösfenyő kivételével) 46 nap, vörösfenyvesben 49 nap, lombos állományokban 52 nap, végül erdei tisztáson 55 nap volt. A hófedésiperiódusok száma 4 év átlagában 3 volt valamennyi vegetáció-formában. A közepes hótakaró-vastagság és hó-vízegyenérték szabad területen 850 mm és 14,5 mm, fenyvesekben (vörösfenyves kivételével) 700 mm és 11,5 mm, vörösfenyvesben 850 mm és 14,5 mm, lombos állományokban 950 mm és 16,0 mm, végül erdei tisztáson 1110 mm és 22,0 mm volt. A hófelhalmozódási periódusban a hótakaróban összegyülemlett évenkénti vízkészlet 4 év átlagában szabad területen 61,0 mm volt. Erdei tisztáson 30%-kal, lombhullató állományokban 23%-kal magasabb, míg fenyvesekben 10%-kal alacsonyabb értékek voltak. Az átlagos évenkénti hóolvadékösszeg - négy év átlagában - szabad területen 96,1 mm, fenyvesekben (vörösfenyő kivételével) 88,7 mm, vörösfenyvesben 1113,8 mm, lombos állományokban 118,3 mm és végül erdei tisztáson 124,7 mm volt. A naponként keletkező átlag hóolvadék nagysága szabad területen 4 év átlagában 5,1 mm, fenyvesekben (vörösfenyő kivételével) 4,1 mm, vörösfenyvesben 5,7 mm, lombos állományokban 5,1 mm, végül erdei tisztáson 4,6 mm volt. A hófedési periódusok átlagos hóvastagsága és a hótakaróban felhalmozódott vízkészlet között minden vegetáció formában szoros lineáris összefüggés állt fenn. IRODALOM Auh'tzky. H . : Welche bioklimatischen Hinweisen stehen der Hochlagenaufforstung heute zur Verfügung. Wetter und Leben 14. 1962. Auletzky. H. Waldbau auf bioklimatischer Grundlage in der subalpinen Stufe der Inneralpen. Cbl. ges. Forslwessen 82. 4. 1965. Baumgartner. A.: Verschiedener Schneehaushalt von Fichten und Buchenbestanden. Allgem. Forst. ZSchr. 11. 10. 1956.
