Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - Laczay István: Folyószabályozás, ipari kotrás és a partiszűrésű vízbázis

Folyószabályozás, ipari kotrás és a partiszűrésű vízbázis 379 1. A folyószabályozás környezeti hatása A folyószabályozás környezeti hatásain, leegyszerűsítve és szűkítve, azoknak a változásoknak az összességét értjük, amiket a szabályozási müveknek a folyóba való beépítése okoz a mederben, a partvonalon, a tájképben. Ezek a változások bekövetkezhetnek a folyó növény- és állatvilágában, a meder, a partok helyzetében, növényzetében, a meder anyagában, a környező talajvízszintben, a folyó „esztétikai megjelenésében" (,Kovács et al. 1984). A folyószabályozás „hagyományos" céljai érdekében, a műszaki-gazdasági fejlődés során kialakult módszereivel már évszázados munkát végzett, amire a környezettel kapcsolatos új igények - lényegében az utolsó 10-20 évben - megfogalmazódtak, illetve mire az érdekek ütközése valóságos nézeteltéréseket okozott. A folyószabályozás eddigi eredményeit tehát nem lehet, de legalábbis nem ildomos megkérdőjelezni, vagy visszamenőlegesen számonkérni. A folyószabályozás ma ellentétes érdekek szorító gyűrűjében végzi feladatait, igyekszik megőrizni eredményeit, továbbfejleszteni módszereit. Ezt a célt szolgálja az Országos Vízügyi Hivatal Árvízvédelmi és vízrendezési főosztályának 1986 augusztusában kiadott utasítása is, amelyben a folyószabályozás korábban kidolgozott tervezési irányelveinek „korszerűsítését", az általános szabályozási tervek környezetvédelmi szempontból való felülvizsgálatát rendelte el, különös tekintettel a holt- és mellékágakkal kapcsolatos üdülési igényekre és a partiszűrésü vízbázisra. 2. Az ipari kotrás környezeti hatásai A folyók, elsősorban a Duna medréből az építőanyag-ipar szükségleteinek kielégítésére jelentős mennyiségű kavicsot (homokot) kotornak ki. A kavicsigény döntő része Budapest térségében jelentkezik. A többi folyón (Tisza, Maros, Dráva) egyelőre kisebb mennyiségű kitermelés folyik. A Dunán Nagymaros-Budafok között, valamint újabban Paks térségétől a Sió-torokig, egyéb hasznosítási érdekek védelmében kotrási tilalom van érvényben. A kavicsellátás érdekében, a meder tehermentesítésére egyrészt ún. öblözeti kotrás kezdődött el Pilismarót térségében, másrészt tervek vannak egyéb, medren kívüli területek kotróhajókkal való kitermelésére is. Az elmúlt évtizedben a legélesebb érdekütközés a budapesti térség vízellátását szolgáló partiszűrésű víznyerés és az ugyancsak a főváros térségét ellátó ipari kotrás között alakult ki (Kovács-Laczay-Rácz 1985). A kotrás a szűrőréteg vékonyításával csökkenti a partiszűrés hatékonyságát. A lerakódó finomabb hordalék a mennyiségi és minőségi viszonyokat is ronthatja. A kotrás hatására süllyed a kisvizek szintje, ami egyéb vízellátási, hajózási problémát is okozhat. A víztermelők fokozódó aktivitása előreláthatólag ki fogja kényszeríteni a dunai kavicstermelés további visszaszorítását. Az építőanyag-ellátás egyéb megoldása azonban nyilvánvalóan drágítaná a költségeket. Az érdekütközés alig feloldható; a helyzet súlya jelenleg a vízgazdálkodásra, pontosabban a mederért felelős folyószabályozási szakágazatra nehezedik. A tényleges ellentét azonban a főváros vízellátása és a főváros lakásépítési programja között feszül.