Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

2. füzet - Bratán Mária: A Fadd-Dombori üdülőterület

A fadd-dombori üdülőterület 279 zsilipen volt vízállásészlelés) és a Duna vízállásának és a bogyiszlói belvízöblözet talajvízállásának idősorát (Bratán-Bukovszky-Dely 1973). Az idősorokból megállapítható volt, hogy a Faddi-Duna és a Duna vízjárása között közvetlenül kimutatható kapcsolat nincs. A Tolnai-Duna vízszintje és az üdülőterület talajvízjárása együttjárást mutat. Hasonló területek párolgási és lefolyási adatainak felhasználásával a Faddi-Dunára havi közelítő vízháztartási mérlegeket állítottunk fel. A becsült vízháztartási mérleg készletváltozását összehasonlítottuk a ténylegesen észlelt vízállás változással. Végül megvizsgáltuk a talajvízállás és a Faddi-Duna vízállása közötti kapcsolatot. A sokévi átlagos talajvízállás szintvonalai a területen É-D irányúak, az esés a Duna felé folyamatosan csökken ( 1. ábra.) A vízpótlás - a felszíni tápláláshoz hasonlóan Dunaszentgyörgy-Gerjen irányából érkezik. A Faddi-Dunában a felszín alatti táplálás nagyságrendileg 0,175 m

3/s, a Tolnai-Dunában pedig 0,285 m

3/s. A Faddi-Duna vízszintszabályozása 1976-tól megváltozott. A holtág vízállásának észlelésére a Bartal-zsilipre vízmércét helyeztek el. A zsilipet csaknem állandóan zárva tartották, és így a tolnai északi holtágból a Faddi-Dunába felszíni víz nem juthatott, felszíni víz nem juthatott. A Faddi-Dunára 1982-ben újabb vízháztartási vizsgálatok készültek. Az észlelt időszak alatt a vízállás legnagyobb értéke 1977. II. hóban 1,79 m volt. A legkisebb vízállás pedig 1984. szeptemberében 0,44 m volt (2. ábra). A faddi talajvízkút vízállásának legnagyobb értéke 1956. IV. 11-én volt, jeges árvízi elöntés után, 5,40 m, legkisebb vízállását pedig 1984. szeptemberében észlelték, 6,96 m-t. A Faddi-Duna vízállásváltozásából (2. ábra) egy jellegzetes ingadozás állapítható meg, melyet magas tavaszi, nyár eleji és ősz végi alacsony vízállás jellemez. Az évi vízállásváltozás átlagosan 0,60 m. Az 1982. évi vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a csapadék és a Faddi-Duna vízállása között szoros kapcsolat van. 3.2. A Faddi-Duna vízszintszabályozása A Faddi-Duna vízszintszabályozásának tulajdonképpen közel 80 éves múltja van. A Paks-Fadd-Bogyiszló Ármentesítő Társulat 1908-ban megtartott közgyűlésének határozata utasítja a társulati főmérnököt, hogy a Faddi-Duna vizének frissítése céljából a Bartal-zsilipet a faddi közigazgatási elöljáróság kérelmére mindig nyittassa meg, ha azt a társulat árvédelmi érdekei lehetővé teszik. A vízfrissítés tehát igen korán megvalósult. Ez azonban nagy vízszintemelkedéssel nem járt, az ár- és belvíz nélküli vízszintet 1,50 m-es szinten tartották nyilván. A Tolnai-Duna vizének minősége lényegesen rosszabb a Faddi-Dunáénál, ezért az összekötő Bartal-zsilipet 1975-től már csak a Faddi-Duna lecsapolására használjuk abban az esetben, ha a tolnai ág vízszintje legalább 0,10 m-rel van a Faddi-Duna szintje alatt. A Tolnai-Duna vízszintje a jelenlegi vízgazdálkodási viszonyok között általában kb. 0,40 m-rel a Faddi-Duna alatt van, ezért a Tolnai-Dunából a Faddi-Dunába való gravitációs vízpótlás nem lehetséges. Az első vízszintszabályozási utasítás 1973-ban készült. Az utasítás szerint november-december hónapban az optimális vízszint a bartal-zsilipi vízmércén 0,80 m. Január-februárban a vízállás 1,30-re növekszik és márciustól júliusig ezt a vízállást tekintik optimumnak. Júliustól októberig a vízszint csökken, és a legkisebb üzemi vízszintet 0,30 m-ben állapították meg. Ezt az utasítást nem vezették be.