Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

3. füzet - Domokos Miklós-Sass Jenő: A Duna-medence sokévi átlagos vízmérlege

A Duna-medence sokévi átlagos vízmérlege 1. A vízmérleg alapegyenlete 441 A sokévtizedes átlagos vízháztartási mérleget területegységenként (részvízgyűjtőnként) a következő alakban állítjuk fel: P = ET+ R [mm a"

1], (1) ahol P — a részvízgyüjtőre hulló csapadék; ET - a részvízgyüjtőről elpárolgó vízmenynyiség; R — a részvízgyűjtőt annak alsó zárószelvényében elhagyó felszíni és felszín alatti (hipodermikus) lefolyásból származó vízmennyiség. A három vízmérleg-elemet mm • a ~

1 évenkénti területi átlagos vízoszlop-magasságban mérjük és egységesen az 1941-től 1970-ig terjedő három évtizedre vonatkoztatjuk, ill. az említett időszak észlelési adataiból szerkesztett izovonalas térképekről határozzuk meg. Az (1) szerinti egyszerűsített vízmérleg — az elemek komponensekre bontásának mellőzésén túlmenően is — nyilvánvalóan számos elhanyagolást tartalmaz. Ezek közül a legfontosabbak: — a vízgyűjtők vízkészletváltozásának, — a mélybe szivárgó és a mélységi vizekből, pl. források vagy szivattyúzás révén a felszínre jutó vízmennyiségnek és — a részvízgyüjtőkön áthaladó tranzit-vízforgalom párolgási veszteségének az elhanyagolása. A vízkészletváltozás figyelmen kívül hagyása a tapasztalatok szerint eléggé hosszú (esetünkben három évtizedes) vizsgálati időszak esetében megengedhető. A valószínűleg önmagukban sem jelentős le- és feláramló vízmennyiségekről feltehetjük, hogy eléggé nagy vizsgálati területek esetében egymást kiegyenlítik. A tranzit-vízforgalom párolgási veszteségét pedig alakilag az átszelt részvízgyűjtők saját párolgási veszteségének részeként kezeljük. Feltehetjük tehát, hogy a felsorolt és egyéb — elhanyagolások a hidrometeorológiai észlelőhálózatok ritkaságából és számos más, többé-kevésbé ismert forrásból származó bizonytalanságokhoz képest nem rontják érezhetően vízmérleg-számításunk pontosságát. 2. A mérlegelési területegységek (részvízgyűjtők) kijelölése Az (1) egyenlet szerinti vízmérlegek felállításának alapjául szolgáló területegységeket (részvízgyüjtőket) a következő főbb szempontok szerint határoltuk el: — Önálló egységként kezeltük általában a Duna jelentősebb mellékfolyóinak (Lech, Naab, Isar stb.) a vízgyűjtőit; ezeket azonban, bármily nagyok is (pl. a Száva, a Dráva, a Tisza esetében) sohasem osztottuk tovább; — A területegységek másik csoportja a kiemelt mellékfolyók torkolatai közötti Duna-szakaszok „közvetlen" vízgyűjtői (pl. a forrástól a Lech torkolatáig, a Lech és a Naab torkolata között, a Naab és az Isar torkolata között stb.). A fenti elvek szerint kijelölt területeket a vízmérlegek első felállítása után helyenként kismértékben módosítottuk. Ugyanis az igen kis területek esetében—izovonalas térképeink adott méretaránya mellett - a vízmérleg-elemek meghatározása bizonytalanná válik, ill. megnő a mérleg záróhibája, ezért kénytelenek voltunk egyes, eredetileg külön egységként kijelölt, szomszédos részvízgyűjtőket összevonni.