Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

3. füzet - Domokos Miklós-Sass Jenő: A Duna-medence sokévi átlagos vízmérlege

Vízügyi Közlemények, LXVII. évfolyam 1985. évi 3. füzet A DUNA-MEDENCE SOKÉVI ÁTLAGOS VÍZMÉRLEGE DR. DOMOKOS MIKLÓS

1 és SASS JENŐ

2 Nyolc.Duna menti ország hidrológiai intézményeinek közös munkájával készül „A Duna-medence Hidrológiai Monográfiája" című kiadvány (

Methodik... 1975), amelynek első eredményeként 1984-ben elkészültek az 1 : 2 ООО 000 méretarányú tematikus térképek (Domokos—Stelczer 1984). A térképek a Duna-medencében a csapadéknak, a területi párolgásnak és a lefolyásnak az 1941—70. időszakra vonatkoztatott sokévi átlagértékeit (mm a1) izometrikus vonalakkal adják meg. A térképek alapján, a Monográfia III. fejezetének megfelelően, elkészült a Dunamedence sokévi átlagos vízmérlege. A vízmérlegszámítás célja: — az izovonalas térképek egymás közötti egyensúlyának ellenőrzése részvízgyűjtőnként és a Duna-medence egészére, — a dunai vízmérceszelvényekben a lefolyás izovonalas térképéről számítható középvízhozamok összehasonlítása az észlelési adatokból számított középvízhozamokkal és — adatszolgáltatás a részvízgyűjtők vízmérleg-elem átlagértékeiről a Duna-medence vízgazdálkodás-fejlesztési tervezése számára. Vizsgálatunknak az ad jelentőséget, hogy a nyolc Duna menti ország hidrológiájának történetében — számos kutató hasonló célú, de egyéni munkái (Újvári 1958, Kresser—Lászlóffy 1964, Kardos 1975) után — első ízben történik közös kísérlet az országonkénti különböző módszerekkel gyűjtött és feldolgozott adatoknak az egész Duna-medencére kiterjedő, az országhatároktól független, egységes hidrológiai információvá való összefoglalására (VÚVH 1975). Ezeknek az információknak az összhangját nem az esetleges eltérések kiegyenlítésével, hanem számszerű kimutatásával kívánjuk bizonyítani. Tanulmányunk a vízmérleg legegyszerűbb változatára, a három alapvető elem sokévi átlagértékének mérlegére szorítkozik, tehát nem foglalkozik a vízmérleg-elemek genetikájával, nem választja szét őket összetevőikre (pl. a csapadékot esőre és hóra, a területi párolgást szárazföldi, ill. vízfelület-párolgásra és transpirációra, a lefolyást közvetlen és közvetett (bázis-) lefolyásra) és nem tér ki időbeli vagy valószínűségi eloszlásukra sem. E kérdésekkel a Monográfia I. és II. fejezete foglalkozik (Sikora—Stancík 1984). 'Dr. Domokos Miklós oki. mérnök, oki. alk. matematikus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízrajzi Intézetének tudományos főmunkatársa, csoportvezető. 2Sass Jenő oki. mérnök, a VITUKI Vízrajzi Intézetének tudományos munkatársa, csoportvezető. A kézirat érkezett: 1985. március 22.