Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
1. füzet - Hock Béla: Vízminőség-változási tendenciák vizsgálata
Vízügyi Közlemények. LXV. évfolyam 1983. 1. füzet VÍZMINŐSÉG-VÁLTOZÁSI TENDENCIÁK VIZSGÁLATA HOCK BÉLA 1 Az iparosodott országokban ma világszerte a termelési tényezővé vált vízkincs minőségének gyors és nagymértékű romlása jelenti a vízgazdálkodás legfőbb gondját (Szesztay 1976). Ez a helyzet az urbanizáció fokozódásának az intenzív iparosításának és a mezőgazdaság fejlődésének következménye, amelyet nem kísért a környezet megkívánt szintű védelme (Felföldy 1981). Elég csak arra gondolnunk, hogy a népszaporulat, az energia- és műtrágya termelés 1890—1960 között világviszonylatban exponenciálisan növekedett (Papp—Benedek—Homonnay 1978). A társadalmi igényeket kielégítő vízgazdálkodás három fokozaton keresztül jutott el mai helyzetéig. Az első fokozatban a vízgazdálkodás vizet (és a vízzel kapcsolatos infrastruktúrát) szolgáltat, a másodikban a vízzel mint véges készlettel gazdálkodik, a harmadikban pedig a víz használatát és a víz iránti igényeket szabályozza, a társadalmi gazdasági fejlődés mindenkori helyzetének, értékrendszerének és célkitűzésének megfelelően. A harmadik fokozatban — a vízigény-szabályozás keretei között — a vízkészletek területi eloszlása és minőségük megóvása központi jellegű feladattá válik (Dávid 1977, Szesztay 1978). A vízigény-szabályozás vízminőségi vetülete, a vízminőség-szabályozás a társadalmilag elismert vízszükségletek megkívánt minőségi szintjét hivatott műszaki, gazdasági és jogi eszközökkel biztosítani, hogy az a termelőerőkkel és termelési viszonyokkal, valamint a természeti tényezőkkel mindenkor összhangban álljon (Benedek—Literáthy 1979). 1. A hazai vízminőség-szabályozás problémái Hazánk felszíni vizeinek minősége már egy évtizeddel korábban sem volt kedvező. Akkori vizsgálataink szerint, ha a három nagy hígítóképességgel rendelkező vízfolyásunkat (Duna, Tisza, Dráva) figyelmen kívül hagyjuk, akkor felszíni vizeinknek oxigénháztartás alapján mintegy 40%-a, ásványosodási mutatók alapján 25%-a, ill. különleges mutatók alapján 15%-a tartozott a nemkívánatos III—IV. vízminőségi osztályba {Hock 1970/a). A vízminőségi viszonyok kedvezőtlen alakulásában a szennyvíztisztítás viszonylagos elmaradottságának van szerepe. Legjobb példa erre Budapest, amely száz év alatt a maihoz mérten jelentéktelen településből kétmilliós világvárossá nőtt, és ugyanakkor a szennyvíztisztítás problémájának kielégítő megoldása csak a távlati jövőben képzelhető el (OMFB 1976). Országos adatok közül Ali—Szirota (1981) vizsgálatait emelnénk ki, akik megállapítot1 Hock Béla oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízminőség-védelmi Intézetének tudományos főmunkatársa.
