Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

3. füzet - Bartha Péter-Szöllősi-Nagy András-Harkányi Kornél: Hidrológiai adatfeldolgozó és előrejelző rendszer. A Duna

Vízügyi Közlemények. LXV. évfolyam 1983. évi 3. füzet HIDROLÓGIAI ADATGYŰJTŐ ÉS ELŐREJELZŐ RENDSZER. A DUNA BARTHA PÉTER

1, DR. SZÖLLŐSI-NAGY ANDRÁS

2 és DR. HARKÁNYI KORNÉL

3 ,.Országos érdekeinknek vagyunk ugyanis nagy hasznára, ha legalább megközelítő pontossággal tudjuk előre jelezni a várható vizek magasságát és idejét." Péch József (1902) A vízrajzi előrejelzés átfogó fejlesztési programja az Országos Vízügyi Hivatal kezdeményezésére és támogatásával 1979-ben kezdődött. A program általános célkitűzéséről, a kidolgozandó eljárások modulszerű kapcsolódásáról és a kutatás-fejlesztési program első ütemének eredményeiről Bartha és Szöllösi-Nagy (1982) számoltak be. A program második üteme (1981-1983) olyan folyamatos előrejelző modellek kidolgozását és operatív bevezetését irányozta elő, melyek kapcsolódnak a vízjelző szolgálat adatgyűjtő és feldolgozó rendszeréhez és alkalmasak az előrejelzés időelőnyének és megbízhatóságának növelésére, beleértve az árvízi előrejelzéseket is. Az árvízi előrejelzés hagyományos rendszere a Dunán az összetartozó tetőzések (vízállások) módszerén alapult. A módszer lényege, hogy egy felsőbb állomás tetőző vízállása alapján jelzi előre a célállomás tetőző vízállását a levonulási időszaknak megfelelő időelőnnyel. A felső tetőzésen kívül természetesen figyelembe vehetők a mellékfolyók vízállásai, sőt a célállomás vagy az alatta levő szelvény vízállása (visszaduzzasztása) is a felső tetőzés időpontjában, így a módszer gyakorlatilag minden vízjárási helyzetben egyaránt alkalmazható. Az előrejelzési kapcsolatok formája grafikus (Szesztay 1959a), vagy numerikus regresszió (Abonyi-Zsuffa 1978). A módszer alkalmazásának speciális esete a mércekapcsolati összefüggések keresése, amikor nem a tetőzések, hanem az egyidejű vízállások között határozzák meg a kapcsolatot. Ebben a formájában azonban a módszer előrejelzésre nem, csupán közel fekvő szelvények esetében - adatpótlásra alkalmas. Az összetartozó tetőzések módszerének lényeges előnye, hogy statisztikusán figyelembe veszi az előrejelzés időelőnye alatt végbemenő vízjárási változásokat, hátránya viszont, hogy pontbecslést ad, tehát csak a tetőzés nagyságát jelzi előre egyetlen várható vízállás formájában és nem ad tájékoztatást a várható hiba szórására vonatkozóan. A tetőzés bekövetkezése várható időpontjának előrejelzésére újabb segédletet kell szerkeszteni és a két segédlet együttes használatával adható ki az előrejelzés: a tetőzés várható értéke és időpontja. Az árvízvédelem számára sokáig ez volt a legfontosabb mulató, amit ez az előrejelzés biztosítani is tudott, így az összetartozó tetőzések módszerének alkalmazása ma már több mint 100 éves múltra tekinthet vissza hazánkban (Lászlóffy 1979). Az olyan árvízvédelmi módszerek térnyerésével, mint a tározás, szükségtározás egyre fontosabbá válik a teljes várható árhullámkép, vagy legalább egy szakaszának folyamatos előrejelzése, s a vízálláson kívül szükség van a vízhozam előrejelzésére is. Az árvédekezés fokozódó igényei azonban már egy adott szelvényre vonatkozó árhullámkép előrejelzéssel sem elégszenek meg: a szelvényekhez kötött vízjárás előrejelzésén túlmenően a jövőben szükséges a folyószakasz vízjárásának, tehát a nempermanens felszíngörbéknek előrejelzése. Ennek a feladatnak megoldására az összetartozó tetőző vízállások módszere már nem alkalmazható. 1 Bartha Péter oki. hidrológus mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízrajzi Intézetének tudományos főmunkatársa, osztályvezető. 2 Dr. Szöllösi-Nagy András oki. mérnök, a VITUKI Vízrajzi Intézetének tudományos főmunkatársa, teamvezető. 3 Dr. Harkányi Kornél oki. mérnök, a VITUKI Vízrajzi Intézetének tudományos munkatársa.