Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Erdélyi Mihály: A Középső-Tiszavidék vízföldtana és rétegvizeinek dinamikája

A középső Tisza-vidék vízföldtana 403 ahol a nyomás lefelé csökken. Ezeknek a rétegvízre nézve potenciális utánpótlódási teriileteknek eltérő a geológiája is. Л rétegvíz az északi perem felsőpannóniai víztartóiban szerkezeti vonalaik (peremi törések) mentén, „rövidre zártan" hidraulikai kapcsolatban van a vulkáni kőzetekkel (Karácsonyi-Scheuer). A Mátra- és Bükkalján a felsőpannóniai lignites összlet diszkordanciával érintkezik a fedő pleisztocénnel, a völgyekben kavicsos homokkal. így a homokrétegek vizének utánpótlódása biztosított. A Sajókapuban a délre dőlő felsőpannóniai összlet rétegeit hegyes szögben metsző eróziós felületen érintkezik a folyóvízi kavics a felsőpannóniai hornokszintek rétegfejeivel. A Zagyva—Galga—Tápió folyók vidékével érintkező területen lapos homokfelszínen van a zéró nyomásgradiens (7. ábra). E sávban a felső-pannóniai rétegekre legfeljebb 50 — 100 m-es homokos pleisztocén rétegsor települ (2. ábra). A Mátra- és Bükkalján a semleges nyomásállapot vonala nagyjából ott halad, ahol a peremi lejtő fokozatosan belesimul az Alföld akkumulációs síkjába, ahol a pleisztocén hirtelen megvastagodik és ahol megjelenik fúrásokban a lignites rétegsor fedőjében az agyagos rétegsor. E sávtól az Alföld belseje felé haladva dinamikailag egyre inkább szétválik a felső-pannóniai és pleisztocén rétegvíz. Az északtiszántúli mélysík K-i szegélyén a K-i Nyírség és a Hajdúhál aljában halad a semleges nyomásállapot vonala (7. ábra). A Nyírség alsó-pleisztocén folyóvízi homokját ugyanazon vízrendszer rakta le, mint a Hortobágyét, hidrológiai kapcsolatuk zavartalan. Ezzel szemben a Hajdúhálnak csak a mélyebb peremi sávjában Hajdúböszörménytől Balmazújvárosig, majd Hajdúszoboszlótól D-re van meg a homok s így kapcsolata a Hortobágy rétegvizes szintjével csak e szakaszokon zavartalan. A Hajdúhát belsőbb részein Debrecen Ny-i szegélyéig főleg szárazföldi eredetű vékony és finomszemcsés a pleisztocén anyaga (Molnár В.), ezért gyenge a vízvezető képessége is. A Hortobágy alsó pleisztocénje, szemben az É-i hegypereminel, nem vagy alig érintkezik a felső-pannóniai rétegvizes szintekkel, itt ugyanis megvan a vízzáró felső-pliocén (4. ábra). A nagy üledékes medencékre jellemző felszínalatti vízáramlási rendszerek megvannak a Magyar medencében is, tehát annak e részében is (Erdélyi 1973 és 1975). 1. A regionális áramlási rendszer, mely az egész Alföld mélyén át halad (Erdélyi 1973 és 1975), a felső-pliocén —felső-pannóniai vízzáróformáció alatti felsőpannóniai „hévizes összlet" az Alföld és hegységi pereme közötti pontenciál különbség miatt alakult ki, amikor a medence geometriája jelenlegi jellegét elnyerte, vagyis legkésőbb a pleisztocén elején. Erre jellemző, hogy a hévizes szint piezometrikus szintje enyhén lejtve tart az alföldi mélyvonal felé, mégsem „érzi" a medence belsejének topográfiai különbségeit, így pl. a Nyírségét sem (Erdélyi 1970 és 1975). Ezt a regionális áramlási rendszert tekintve az Aljöld igazi artézi medence. 2. Köztes (intermedier) áramlási rendszerek alakultak ki egyrészt az Alföld részmedencéi és a hegyvidékek, másrészt e részmedencék és az Alföld belső magasabb helyzetű, laza üledékekből felépített és jó víznyelő felszíni képződményekkel fedett területei (Nyírség, Duna-Tisza köze, Deliblát) között (Erdélyi 1973 és 1975). E belső topográfiai magaslatok legfeljebb 70 m-el vannak a mélysíkok felett. Lefelé csökkenő pontenciáljuk határozott. Legnagyobb részük pleisztocén folyóvízi hordalék. Egyes sávjaiban sok és vastag a durvaszemcsés réteg. Különösen alsó-pleisztocénjük egységes, durvaszemcsés és megszakítás nélkül folytatódik a süllyedékekben. 5*