Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
1. füzet - Dóka Klára: A magyarországi vízmesterképzés múltjából
A vízmesterképzés múltjából 103 30-ig tartott, heti 24 órás elfoglaltsággal. A központilag előírt tárgyakat tanították, azonban az óraszám eltérő volt. 3 4 A tanfolyam második részére 1921. november 15-től 1922. március 31-ig került sor. Számtant (mértant, vízimunkákkal kapcsolatos ismereteket, építéstant, műszaki rajzot, ügyvitelt, közigazgatási ismereteket, talajtant tanítottak, tantárgyanként meglehetősen alacsony óraszámban. 3 5 A budapesti tagozaton az évnyitó értekezlet 1921. január 31-én volt. Miskolcról kaptak tankönyveket és rajzeszközöket, viszont szakképzett előadókat itt könnyebb volt beállítani. 3 8 A pesti tanfolyam vezetője Muraközi] Endre osztálytanácsos volt, a hallgatók elszállásolásáról a Kikötő Építő Igazgatóság gondoskodott: egyik csepeli raktárterületének átalakításával. A következő tanfolyamot 1926/28-ban indították. Első része 1926 novembertől 1927 márciusig, második része pedig 1927 novembertől 1928 márciusig tartott. 3 7 Ezen a tanfolyamon 33, az 1929/31 között szervezett iskolán pedig 34 fő szerzett képesítést. 3 8 Az átalakított csepeli telep, amely 1932-től a Soroksári Duna-ág Munkálatainak Kirendeltsége kezelésébe került, otthont tudott adni az iskolának, így a miskolci tanfolyamot nem szervezték újjá. 1938/40-ben rendezték meg a két világháború között az utolsó pesti tanfolyamot. Felhívást intéztek a vízügyi hivatalokhoz és a társulatokhoz, amelynek nyomán 155 hallgató jelentkezett. 58-at vettek fel. A nagy érdeklődés a tiszántúli öntözési munkák megindulásának és az Országos Öntözésügyi Hivatal 1937-ben történt megszervezésének volt köszönhető. Tavy Lajos osztálytanácsost nevezték ki a tanfolyam igazgatójának, mellette az első 4 műszaki tanácsos és egy főmérnök tanított. A minisztérium a korábbinál magasabb beosztásban levő, nagyobb tudással rendelkező oktatókat nevezett ki, akiknek száma a harmadik évfolyamban 10-re emelkedett. Az iskolai adminisztrációt igyekeztek a gimnáziumok felé közelíteni. Középiskolai osztálykönyvet vezettek, az órák között rendszeresítették a 10 perces szüneteket. Az oktatási anyagban szemléltetőként szerepet kapott a film. Nagy gondot fordítottak a hallgatók kultúrális igényeinek kielégítésére. Múzeumlátogatásokat szerveztek, színházba, hangversenyre jártak, részt vettek ismeretterjesztő előadásokon. Az oktatott anyag, az iskola szervezettsége és a hallgatók tudása messze meghaladta a háború előtti színvonalat, és megfelelt a gyakorlati követelményeknek. 3 9 Több szempontból visszalépést jelentett, hogy az 1940-ben induló tanfolyamot ismét Kassára vitték, a régi iskolaépületbe. Budapesten az iskola az ország központjában volt, elhelyezése hosszú távon megoldódott, és a fővárosi körülmények között a hallgatók sokoldalú képzését biztosítani tudták. Kassán a műszaki tanácsos igazgatón kívül 3 mérnök tanított, az újjászervezett Kassai Kultúrmérnöki Hivatal személyzetéből. 4 0 Az iskolát 3 évesre tervezték, és így az 1940-ben beiratkozott 58 tanuló 1943 márciusban végzett volna. 1940-ben a tanrendet — egyéb rendelkezés híján — a tantestületi értekezlet állapította meg. A heti 24 elméleti és 15 gyakorlati órában kizárólag szakmai anyagot tanítottak, már a természetrajz is kimaradt az órarendből. Vízépítéstan, mértan, műszaki rajz, számtan, építéstan fizika, ügyirattan voltak az oktatott tárgyak. 1941 októberében — a háborúra való tekintettel — olyan döntés született, hogy a II. és III. évfolyamot összevonják. A tanítás októberben kezdődött, és 1942 március végén fejeződött be. A tantárgyak köre az összevont évfolyamban halászati ismeretekkel, talajisinerettel és az elsősegélynyújtásra vonatkozó tudnivalókkal bővült ki. A heti óraszám 46-ra emelkedett. Az első évfolyamba beiratkozott 58 hallgatóból csak 51
