Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
2. füzet - Rátky István: Nem permanens vízmozgások számítása két vízlépcső között
A nempermanens vízmozgás számítása 259 b) Hidraulikai alapadatok A hidraulikai alapadat, a Manning—Strickler-féle к simasági tényező számítási módja közismert. A AX folyószakaszra felírt folytonossági egyenletből és a Bernoulliegyenletből, a meder geometriai alapadatok és vízszint rögzítések ismerete alapján határozható meg. Egyes folyókon hiányzó rögzített felszíngörbék miatt — az egész rendszer egységessége érdekében — а к simasági tényező vízszint menti változásának figyelembevételétől eltekintettünk. A lineáris változtatáshoz is legalább két felszíngörbe rögzítés kellett volna, az egész folyórendszernél. A Duna, Gabcsikovo—Nagymaros közötti szakaszának simasági tényezőit, az 1960-as évek számításaiból, a Z 0 vízszinthez tartozó l/C 2i? 0-ból határoztuk meg (Kozák, 1965). A Duna, Nagymaros—Adony közötti szakaszának és a Szentendrei-Dunaágnak a simasági tényezőit az 1971. évi rögzített felszíngörbe (Q= 1000 m 3/s, VIZITERV) és a fent ismertetett geometriai alapadatok alapján számítottuk. A kotrási szakaszokon к értékét becsültük. Az Ipoly, a Garam, a Vág, a Kis-Duna, a Marcal és a Rábca folyókra nem álltak rendelkezésre rögzített felszíngörbék, így kénytelenek voltunk becsülni a к simasági tényezőket. A sík- és dombvidéki vízfolyásokra ismert táblázat (Chow, 1959, Csorna 1973) segítségével meghatározott értékek 30 — 35 m 1/ 3/s között voltak, kissé alábecsülve a biztonság javára. A Mosoni-Duna hidraulikai alapadatát a Vízrajzi Atlaszban található vízszintrögzítés (1972. évi) és a fent ismertetett geometriai alapadatok alapján számítottuk. A Rába к simasági tényezőit szintén rögzített felszíngörbéből( 1969. évi) határoztuk meg. Az elhagyott meder simasági tényezőit a VITUKI-tól vettük át, melyet 1000 m 3/s-os vízhozam mellett rögzített felszíngörbéből számítottak. A kotort szakaszra most is csak becsülni tudtuk а к értékeket. c) Üzemi adatok A vízerőművek csúcsüzeme közben kialakuló, időben változó hidraulikai állapotot csak úgy tudjuk előre meghatározni, lia a tervezett üzemi állapotnak megfelelő feltételeket a matematikai modellben is előállítjuk. Ezek a kezdeti- és határfeltételek. Kezdeti feltétel Permanens, fokozatosan változó vízmozgást feltételezve határoztuk meg a hosszmenti vízhozameloszlást és a felszíngörbét. A csúcsüzemek Q—t diagramjainak ismeretében (3. ábra) megállapíthatók az erőműveken / = 0 időpontban átfolyó vízhozamok, valamint adottak a mellékágakon a napi középvízhozam-értékek. A Dunában a mellékágak betorkolása között lineáris vízhozameloszlást feltételezve, kapjuk a kezdeti feltétel hosszmeneti vízhozameloszlását. A mellékágak teljes hosszán a napi középvízhozamot tételezzük fel a t = 0 időpontban.
