Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

3. füzet - Papp Ferenc-Szabó Sándor: A környezetvédelem gazdasági kérdései a vízgazdálkodásban

344 Papp F. és Szabó S. A vízminőség-javítás érdekében a vegyszerköltség 1,85 Ft/m

3. A távolság miatt szükséges vízszállítás energiaköltsége 2,40 Ft/m

3, míg a felszín alatti termelés esetében csak 90 fill, az energiaköltség. A példák is meggyőznek arról, hogy a környezetvédelem nem csupán humán tevékenység, melyben az elsődleges az ökológiai szempont, hanem erősen gazdasági tényező is. Ha bekövetkezne, hogy a vízigényeket a környezeti szennyeződés miatt csak korlátozottan tudnánk kielégíteni, a környezetvédelem elhanyagolása a gazdasági fejlődés fékezőjévé válna. 3. Példa: Az energiatermelés és a víz Az energiatermelés és bányászat gazdasági és környezeti hatása is rendkívül összefonódott. Szemléltetésére nagyon jó példa a Dunántúli Gyüjtőerőmü. A 2000 MW-os hőerőmű, amely 80 mrd Ft értékű beruházás, energiatermelés szempontjából nagy jelentőségű. Környezeti ártalmai viszont érintik Bicske tágabb térségének levegőjét, talaját, vizeit. A környezeti hatások érzékelésére megemlítjük, hogy a megbontott vízháztartási egyensúly és környezeti hatások ellensúlyozása, valamint a termelés érdekében 450—530 m

3/perc vizet kell a Dunából a területre vinni. Vízfolyásokat kell átterelni és számolni kell a felszíni vizek nagyfokú szennyezésével. Ugyanakkor a bányászat érdekében 230 m

3/perc ivóvízminőségű bányavizet fognak kitermelni, melyet vízellátási célra fel lehet használni. A vízi környezetet érintő kedvezőtlen hatások miatt 3,5 milliárd forintot kitevő vízgazdálkodási beruházást kell létesíteni részben az energiatermelés, részben a környezeti ártalmak ellensúlyozása érdekében. A példából is megállapítható, hogy a környezetvédelem eszközigényes infrastrukturális beruházásokat igényel. Az érintett vízgyűjtőn számolni kell nagy kiterjedésű területek rekultivációjával, amelynek költségkihatásai még ismeretlenek. Gazdasági megfontolás, mérlegelés tárgyává kell tenni, hogy a megsebzett területek újrahasznosításában törekedj iink-e a korábbi növénykultúrák visszaállítására, vagy csak azt tűzzék ki célul, hogy a környezeti ártalmakat csökkentsük, pl. erdősítéssel. (Egy hasonló esetben Gyöngyösvisontán a szőlőtermelést visszaállították.) A gyűjtőerőmű létesítése nagyon jól tükrözi, hogy az ásványvagyon kitermelése és feldolgozása közvetlenül érinti a másik két természeti kincsünket: a földet és a vizet, közvetve pedig a környezeti elemek teljes skáláját: a levegőt, élővilágot, tájat és magát a települési környezetet, az ott élő lakosságot. 4. Példa: A mezőgazdaság és a víz Bizonyos mezőgazdasági termelési folyamatok, szakosított állattenyésztési technológiák elképzelhetetlenek vízhasználat, ugyanakkor vízszennyezés nélkül. A koncentrált sertéstelepeken levő 1,3 millió sertéstrágyalé elhelyezése azon túlmenően, hogy kg-onként 1—2 Ft-tal növeli az élősertés önköltségét, olyan környezeti ártalmat jelent vizeinkre, mint 8,2 millió csatornázott területen élő lakosság. Ha nem öntözzük el és nem hasznosítjuk a trágyalevet először a sertéstenyésztés költségeit növeli, másodszor kárt okoz a vízszennyezéssel. Az ökonómiai és ökológiai kérdések az esetben is elválaszthatatlanok. A két legfontosabb termőterületről (ipar és mezőgazdaság) kiragadott példák tovább erősítik, hogy a környezetvédelem gazdasági tevékenység is azáltal, hogy