Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Könyvismertetések 293 többször megszűnt, illetve újjáalakult aLtól függően, hogy az érdekelt gazdálkodók igénye a vízrendezési munkákkal szemben miként változott. A Társulat — az első szabályozási terv elkészülte után — Beszédes Józsefet bízta meg az új terv készítésével. Ezt a nagyvonalú tervet, mely a lecsapolás mellett, a széles körű komplex vízhasznosítás gondolatát is felvetette, csak részben valósították meg. A társulat működését a könyv három periódusban — 1842—77, 1877—96 és 1896—1948 időszakok szerint — foglalja össze. Majd sorra veszi azt a négy később alakult kisebb társulatot is, melyek a területen még 1948 előtt végeztek vízszabályozási munkákat. így a szerzők összességében kívánták ismertetni azt a munkát, melyet az „árokmetszők" és a vízimérnökök végeztek, hogy letöröljék a térképről a sok évszázados mocsárvilágot és kialakítsák a mai vízrendszert. A könyv III. fejezete — 1948, az ármentesítés, vízszabályozás és lecsapolás társulati rendszerének megszüntetése és munkájának államosítása után — a Dráva völgyében a szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakításával és működésével foglalkozik. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után annak fejlesztését mindinkább nehezítették a rendszertelen vízviszonyok, és mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy a helyi vízgazdálkodási feladatok csak a társadalmi összefogásban rejlő lehetőségek kiaknázása útján oldható meg. Ezért az 1957. évi 48. sz. törvényerejű rendelet megnyitotta az utat a vízügyi feladatok társadalmasítása, — a vízrendezési és vízhasznosítási társulatok megalakítása előtt. A mai társulatok fejlődésében három szakaszt különböztet meg a könyv: az első 1957 — 60, a második 1961 — 65 és a harmadik az 1965. év utáni idő. A fejlődésnek eredménye a társulati rendszer kialakulása volt. Eszerint „a társulatok a vízgazdálkodás egységes szervezetén belül működő, társadalmi közigazgatásra felépülő, közfeladatokat ellátó sajátos szocialista közösségi szervezetek, .. . nem szövetkezetek, de ugyanakkor vállalatoknak sem minősíthetők." A feladatok ellátásához szükséges ingatlanok és ingóságok a társulatok saját tulajdonát képezik, közfeladatainak végrehajtása során azonban a létrehozott közcélú vízilétesítmények az állam tulajdonát alkotják. A könyv e fejezetében természetesen részletesen foglalkozik a fejlődés egyes lépéseivel, a társulati munka jellemző adataival, pénzügyi fedezetével, melynek részletesebb ismertetése meghaladná egy könyvismertetés kereteit. Majd végigkíséri a Dráva völgyében alakult kisebb társulatok életének és végzett munkájának legfontosabb állomásait, és — rámutat azokra a törvényszerűségekre, valamint a fejlődésből következő gazdasági körülményekre, melyek végső soron az ország jelenleg legnagyobb társulatának kialakulásához vezettek. A mai Drávamenti társulat részeit képező — kisebb — társulatok 1958 tavaszától kezdve alakultak. Legelőször a szigetvári járásban alakult a Hoboli-, majd ugyancsak itt a Molványi-, 1959-ben a siklósi járásban a Drávai Nyárigát, még ez év derekán az Alsókarasicavölgyi-, majd ismét a szigetvári járásban a Bürüs-Váradi Vízrendezési Társulat és 1960-ban Somogyapátiban megalakítják Gyöngyösfelső-Keletiág Vízrendezési Társulatot. A társulati mozgalom úttörői között kell megemlíteni az 1963—66. évek között működő Siklóskörnyéki Vízgazdálkodási Társulatot is. E társulatok azonban csak pár évig tudták megőrizni önállóságukat és végezni munkájukat. Tapasztalataik késztették arra, hogy erejük egyesítése útján növeljék a tevékenységük hatékonyságát, munkájuk szervezettségét és a műszaki színvonalat. Ezért a Hoboli-, a Molványi-, a Gyöngyösfelső-Keletiág-, a Bürüs-Váradi-, az Almás-Okorági társulatok egymás utáni egyesülésével 1966-ban megalakult a Szigetvárkörnyékiés a Dráva Nyárigát-, az Alsókarasicavölgyi- és Siklós környéki társulatok egyesülésével pedig a Dráva-Feketevízközi Vízgazdálkodási Társulat. így 1966-ban már csak két, de külön-külön alapokon nyugvó vízgazdálkodási társulat működött a Dráva völgyében: a Szigetvárkörnyéki- és a Dráva-Feketevízközi Vízgazdálkodási Társulat. Még így is nagy nehézségek voltak a társulatok működésében, különösképpen a Szigetvárkörnyéki Társulatnál, mely a rohamos fejlődés következtében előállt új helyzetekben már nem tudott helytállni. Ezért a két nagy társulat 1969. augusztus 1. napján Drávamenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat néven, Selige székhellyel egyesült. A könyv külön-külön részletesen foglalkozik az előbb felsorolt kis társulatok, majd a két egyesült, illetőleg a teljes egyesülést jelentő Drávamenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi 'Társulat vízgazdálkodási feladataival, szervezetével, vízműveivel, Bnyagi-szellemi felkészültségével, sokoldalú vízgazdálkodási munkájával és a munka