Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

4. füzet - Kovács Dezső: A Vág folyó vízjárása és a vízjárást alakító emberi beavatkozások

A VÁG FOLYÓ VÍZJÁRÁSA ÉS A VÍZJÁRÁST ALAKÍTÓ EMBERI BEAVATKOZÁSOK KOVÁCS DEZSŐ

1 1. Vág folyó völgyének általános jellemzése A Vág, mely Szlovákia legnagyobb és legbővebb vfzhozamú folyója, Komáromnál ömlik a Dunába. Ezért a vízjárás, a vízjárását befolyásoló tényezők, a vízjárásának változása az alatta levő magyarországi Duna-szakaszt — víz-, jég- és hordalékjárása miatt — különösen érdekli. A Vág a Magas- és Alacsony-Tátrában két ágban ered, a Biely Váh (Fehér Vág) és a Cierny Vah (Fekete Vág) ágban ( 1. ábra). A Vág folyó — a maga egészét tekintve — három részre osztható. A Felső-Vág legnagyobb részt keskeny völgyekben, hegyekkel körülvett szűkületekben, nyugati irányban folyik Zsilináig (Zsolnáig), majd innen a Középső-Vág már szélesebb völgyben de még helyenként szűkületekben Nove Mestoig (Vágújhelyig) és az Alsó-Vág már sík vidéken halad Komarnóig (Komáromig), a Dunába való betorkolásig. A Vág jelentősebb mellékfolyói : a jobb parton a Bela (36,8 km), az Orava (Árva) (111,3 km), a Varinka, Kyszuca (65,1 km) és a Vlára, illetőleg a bal parton a Revuca (29,9 km), a Turiec (Turóc) (68,7 km) és a Rajcianka (47,0 km). A Vág alsó szakaszát a Dunával a Maly Dunaj (Kis-Duna) köti össze, és közvetlenül a Dunába való betorkolás fölött ömlik a Vág folyóba bal oldalról a Nitra (Nyitra) folyó. Az egyesített Nyitra és Zsitva folyót 1971-ben új mederbe terelték, melynek nyomvonala Nove Zamkytól (Érsekújvártól) nyugati irányban halad és Komocsa (Karnocsa ) fölött torkollik a Vágba. Az új mederben a Nyitra és a Zsitva kis-, középés nagy vízhozamait vezetik át, így a régi meder vízvezetése gyakorlatilag megszűnt. A Vág vízgyűjtőjének alakja a felső szakaszon legyező alakú, az alsó szakaszon elnyújtott. A vízgyűjtő területe a Vág Kis-Dunába torkolásáig 10 641 km

2, a Dunába való betorkolásig 11 601 km

2. A folyó teljes hossza 436,0 km. A vízgyűjtő éghajlati és csapadékviszonyai a folyó felső, középső és alsó szakaszán eltérőek. A felső szakasz a hegyvidéki jellegnek megfelelően zordabb, amit az alábbi néhány adat jellemez: Évi átlagos léghőmérsélklet, 1901-1950 években + 7,1 °C abszolút max. léghőmérséklet, 1926—1950 években +36,0 °C abszolút min. léghőmérséklet, 1926-1950 években —32,0 °C a levegő relatív nedvességtartalma 1926—1950 években 76% átlagos évi csapadékmennyiség 1926 — 1950 években 760 mm havas napok átlagos száma 1926—1950 években 70,4 nap az Orava (Árva) felső vízgyűjtő területén az éves csapadékmennyiség kb. 1000 mm az Alacsony-Tátra hegycsúcsain, pl. Dumbieren, az éves csapadékmennyiség kb. 1380 mm, az Alacsony- és Magas-Tátra hegycsúcsai közötti völgyek azonban viszonylag szárazak (kb. 650 mm) 1 Kovács Dezső oki. mérnök, az Oszágos Vízügyi Hivatal osztályvezetője (Budapest)