Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

jégzajlásos időszakban 3—4-szeri ismétléssel. A támaszpontok folyamatos megbontásának célja az ittrekedő jégtömek csökkentése, minél nagyobb jégmennyiségnek a Duna víztömegét szaporító Dráva torkolata alá juttatása, a beállás késleltetése (enyhébb télen meggátlása), a másodlagos jégzajlás idejére a torlaszveszély csökkentése. A Dunán az álló jég időszakában is dolgoznak a jégtörőhajók. A 150—200 m széles kivízi mederben 30—40 m széles összefüggő folyosót hasítanak és igyekeznek fenntartani az enyhülésig. A folyosó nem teljesen a sodorvonalban halad, hanem az átmeneti szelvényekben (inflexióban) középen, a kanyarulati tetőpontokban pedig a domború parti zátony közelében. Ezzel elválasztjuk a kis rétegvastagságú jégtakarót a támaszpontok zátonyra tapadt nagyobb jégtömegétől és megszüntetjük a jég kezdeti, boltozati ellenállását a jégzajlás megindulása idejére. Közben a szakaszon megállt jégmezőket összezárják a szabad vízfelületeken a kásajégképződés megszüntetése végett. Az enyhülés megindulásakor az újabb összefagyás veszélye nélkül a folyosó mentén fokozatosan darabolják fel a támaszpontok és a torlódások jégtömegét. A másodlagos (olvadásos) jégzajlás előjeleire a 227 km hosszú magyar—jugoszláv közös érdekű Duna-szakaszon a hajócsoportok szakaszosan alulról haladva törik föl a jégmezőt. A Tiszán általában csak a tiszalöki és kiskörei vízlépcsők duzzasztóterében és ezek fölött, összesen mintegy 100 km hosszú folyószakaszon működnek jégtörőhajók. Az enyhülés kezdetén a vízlépcsők fölötti 1,5 km-es szakasz jegét darabolják fel és buktatják le a duzzasztóművek billenőtábláinak leengedésével. Utána felvízen 20 km hosszúságban nyitnak a duzzasztás és a kanyargósság miatt erősen jéglerakódásos szakaszon 20—30 m széles folyosót, majd alulról felfelé eltávolítják e szakaszról a teljes jégmennyiséget. Ezt követően fölfelé haladnak a jégtakaró teljes megbontásával a sűrű zajlás befejeztéig. A közepes mellékfolyókon is eredményesnek bizonyult az enyhülés megindulásával folyosó nyitása és fenntartása, és közben a szűk hídnyílásokban a jégtakaró teljes felaprítása. A másodlagos (olvadásos) zajlás időszakában főképp a hidaknál és más ismert jégmegállásos szakaszokon tördelik a feltorlódott jeget a kishajók a jégrobbantó járőrökkel együttműködve. Bár a Dunán szinte a teljes jeges időszakban dolgozik a jégtörőhajópark, az átlagosnál keményebb teleken rendszeresen keletkeznek az elsődleges (fagyásos) jégzajlásnál olyan vastag (4—8 m-es) torlódások, amelyeken a jégtörőhajók nem tudnak áthatolni. Ezek szétrobbantása után a másodlagos (olvadásos) zajlás idején a jégtörőhaj ó-park kiépítése óta nem keletkezett olyan torlasz, amelyet a hajók ne tudtak volna megszüntetni. A Tiszán a jégtörőhajók működési területén kivételesen fordul elő robbantásos beavatkozás, viszont a felső Tisza-szakaszon a robbantó járőrök rendszeresen tevékenykednek. A hagyományos robbantószerek — vízhatlanul csomagolt porított anyag, vagy préstest — a jégre helyezve, vagy dobva gyorsan hatnak, de jég alá helyezésük igen lassú művelet. A jégtakaróval fedett folyón a lék3 33