Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

latában gyakran három éghajlati zóna, az atlanti, a mediterrán és a kontinentális küzd egymással, de leginkább a kontinentális hatás érvényesül. A tél hideg (előfordult már —30 fokos hőmérséklet is), a nyár meleg (gyakran 30 fok feletti hőmérséklettel, gyakori aszályokkal). Az ország vízrendszerének gerince a külföldön eredő három nagy folyó, a Duna, Tisza és a Dráva; ez utóbbi kettő az ország területét elhagyva ugyancsak a Dunába torkollik. A három fő folyó nagyobb mellékfolyói szintén kivétel nélkül a környező országokban erednek. A XIX. század első felében az ország egynegyed része, 2,3 millió hektár mocsaras terület volt, amelyet a Kárpát-medence magasabb részein eredő folyók árvizei rendszeresen elöntöttek. A múlt század második felében megkezdett szabályozási munkák tették lehetővé e térségben a mezőgazdasági és ipari termelés korszerű feltételeinek megteremtését, városok, falvak fejlődését. Az ország nyugati és északi része dombos; itt kisebb vízfolyások rendszere gyűjti össze és vezeti a nagyobb folyókon a lefolyó csapadékot. Az ország túlnyomó része alföld, ahol a fölös vizeket kiterjedt hálózatú mesterséges csatornarendszer gyűjti össze és szivattyútelepek emelik be a folyókba. A közelmúltban a vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciója kormányhatározattá emelkedett. Ez hosszútávra kijelöli a magyar vízgazdálkodás fejlődésének útját. A magyar vízgazdálkodást legfőképpen a következő kérdések foglalkoztatják: 1. A lakosság, az ipar és a mezőgazdaság gyors ütemben növekvő vízigényének legcélszerűbb kielégítése. 2. Az ország területének közelítően 50%-át veszélyeztető árvizek és belvizek károkozásának csökkentése és — a gazdasági feltételeik figyelembevételével, lehetőség szerinti — megszüntetése. A célszerű műszaki megoldások kombinációjával arra törekszünk, hogy a védműveket mind a jeges, mind a jégmentes árvizek ellen a lehető legnagyobb biztonságra kiépítsük. 3. Az egyik legsúlyosabb civilizációs ártalomnak, a vízminőség romlásának megakadályozása az emberi környezet védelme érdekében. Előadásomban elsősorban a második feladattal foglalkozom, de hangsúlyozni szeretném, hogy a vízgazdálkodás komplex szemlélete egységes, egymással összefüggő, kölcsönhatásban levő feladatként kezeli a vizek hasznosítását és a vízkárok elhárítását. így a nagy térségek komplex lefolyás-szabályozása távlatilag alapjaiban oldhatja meg a felsorolt mindhárom problémát. A szimpózium tárgyköréhez kapcsolódva külön kiemelem, hogy a jég, a magyar vízgazdálkodás szinte valamennyi ágazatában sok nehézség forrása. Földrajzi és éghajlati viszonyaink miatt a téli időszak jégjelenségei sokszor igen súlyos helyzetet okoznak a folyók és csatornák mentén, az árterületen települt városok, falvak életében, az ipari és mezőgazdasági termelésben. Ezek közül hazánkban a legnagyobb nehézség a jeges árvizek leküzdése és a téli hajózási szünet megrövidítése terén, tehát 16