Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

4. füzet - Kovács Dezső: A Vág folyó vízjárása és a vízjárást alakító emberi beavatkozások

A Vág folyó vízjárása 585 2. A Vág vízjárásának jellemzése A Vág jolyó teljes 436 km hosszán 556,0 m a magasságkülönbség és a fenékesés a forrástól a torkolatig 16%-ról 0,04%-ra csökken. A Vág jobb és bal parti területének különböző geológiai viszonyai okozzák, hogy a jobb parti mellékfolyók a vízgyűjtőről sok görgetett hordalékot, a bal oldaliak pedig aránylag kevés hordalékot szállítanak. Részben a folyóágak görgetett hordaléka, másrészt az erős kimélyülések, a meder jelentős elfajulását okozták a völgyfenéken. Az Orava (Árva) üledékes kőzetrétegben folyik, kis esése következtében medre eléggé széles és meanderezik, görgetett hordaléka apróbb szemű. A Studeny patak, melynek esése jelentős, durvább kavicsot szállít. Strecsno alatt a Vágba sok hordalékot hoz a Varinka. A Kyszuca hasonló az Oravához (Árvához), szintén üledékes kőzetben folyik és ugyancsak finomabb a hordaléka. A Vág folyó hordalékos, az évi hordalékmozgás kb. 50 000 m

3. a) A Vág árvizeinek levonulása A Vágón és mellékfolyóin árvizek általában nyáron fordulnak elő. A Vágón, az Orava (Árva) betorkolása fölött, az árvizek nem olyan veszélyesek, mint a betorkolás alatt, Kralovanynál. A nagy árvizek kialakulása szempontjából, a FelsőVágról, az Oravából (Árvából) és a Kyszucából egyidejűleg levonuló árhullámok öszszetalálkozása jelenthet veszélyt, melyek előfeltételei a vízgyűjtő terület sajátosságaiból erednek. Régi feljegyzések, amelyekben a Vágót „Rapax" (ragadozó) és „Lupus" (farkas) néven emlegetik, több katasztrofális árvízről tesznek említést [1]. A legrégebbi Trencsén-i feljegyzés az 1662. július 31-i árvízről emlékezik meg, amikor a Kárpátokból, a szomszédos Lengyelországból, főleg az Árván (Oraván) keresztül egy nap alatt lezúduló árhullám sok hidat sodort el és temetett be kő- és kavicshordalékkal. Említést tesznek az 1748. és 1794. évek árvizeiről is. A legnagyobb árvízként az 1813. augusztus 20—27 közötti árvizet emlegetik, melyről több korabeli folyóirat, napló és útleírás ad ismertetést. Egyöntetűen megállapítják, hogy a Vág völgyében teljes volt a pusztulás, de a települések és gazdasági javak mellett a környező falvakból és városokból áldozatul esett sok ember is. Elpusztultak a folyón levő hidak, malmok, és kastélyok, templomok kerültek elöntésre. Az árvíz pusztítása Trencsénben volt a legszörnyűbb, ahol a tetőzés éppen 1813. augusztus 25-én éjfélkor következett be úgy, hogy az elővárosban az embereknek felöltözniük sem volt idejük; a víz a háznak tetejéig ért, az árban úszó házak tetején egész családok szorongtak a félelemtől. A krónika szerint kevés ház maradt sértetlenül a Vág völgyében. Az akkori Trencsén megyében több mint háromszáz halott volt. A Vág vízhozama 1814. évtől napjainkig nem haladta meg a 3000 m

3/s-ot. Az 1813. évi árvíz utólagos, becsült vízhozama — a fellelhető jelekből számítva —, Puchov-nál 3900-4000 m

3/s-t, Trencsénben 4000-4100 m

3/s-t ért el. Az 1903. július 11—15 közötti árvizet úgy jellemezték, hogy ennél nagyobb csak egy volt, az 1800-as évek elején (az 1813. évi!?). Az árvíz a belsőségekben és a művelés alatt álló területeken sok helyen okozott partrongálódást, új ágak létesültek és jól fejlett mederszakaszok elzátonyosodtak „néhol pl. Ruttkán, a vasúti forgalom a pályatesten esett rongálódások következtében megszakadt, az ipari víziművek, műtárgyak sok kárt szenvedtek" [5]. Az árvíz sok szálfát, tutajt is elsodort, melyek