Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Mantuánó Jenő: A Dráva vízjárásának vizsgálata

A Dráva vízjárásának vizsgálata 397 A Dráva hossz-szelvény szerinti hidrológiai vizsgálata A tanulmányban a Dráva hidrológiai törvényszerűségeit vízmérceszelvényenként vizsgáltuk. Ha az Alsó-Dráva — amelyen a Mura-torkolat és a Dunába való betorkollás közötti szakaszt értjük — hidrológiai eseményeit hossz-szelvény szerint tanulmányozzuk, akkor az általában ismert törvényszerűségekkel szemben ellentmondások tapasztalhatók. A sokévi középvízhozamok tekintetében a Donji Miholjac-i vízmérceszelvényben a legnagyobb az évi közepes vízhozamérték, éspedig 550 m

3/s (8/a ábra), ezt követi a bolovói vízmérceszelvény 533 m

3/s-mal (8/c ábra) és végül a két vízmérce között levő barcsi szelvény, ahol az évi vízhozam 517 m

3/s (8/b ábra). Hasonló ellentmondás tapasztalható az V. táblázatban közölt különböző valószínűségi vízhozamok esetében is. Ezen ellentmondásnak tűnő értékek hibáját nem a helytelen észlelésekben, illetve a mederváltozásokban kell keresnünk, hanem a vízfolyás geológiai felépítésében. Tájékoztatásul kívánjuk megemlíteni azt az eredményt — amelynek kutatása még folyamatban van —, hogy a botovói vízmérce alatt nagy kiterjedésű és nagy mélységű jó vizvezető képességű medence van, amely a jelenlegi becslések szerint évi átlagos vízhozam tekintetében 100—140 nr\/s vízhozammal csökkenti a Dráva élő vízhozamát, amely Barcs felett lép ki a mederből és Szentborbás—Eszék szakaszon tér vissza a Drávába. A hossz- és vízmérceszelvényekénti vizsgálat vetette fel a Dráva vízjárásváltozásának valószínűségét. Ezt a tényt az is alátámasztja, hogy az 1940-es évektől napjainkig a vízgyűjtő területen mintegy <54 db lefolyást szabályozó vízlépcső és tározó épült, körülbelül 250 millió m

3 hasznos és 1 milliárd m

3 teljes tározótérfogattal. A vízjárás emberi beavatkozás hatására bekövetkező változásának vizsgálata túllépi a jelen tanulmány kereteit. A hidrológiai események statisztikai jellemzésére az 1900 és 1968 közötti vízállás-, illetve vízhozam-paramétereket használtuk fel. Az értékelés befejezése után vonult le a Dráván 1972-ben a századunkban észlelt legnagyobb árvíz, amely a barcsi vízmércénél 616 cm-re tetőzött, és a tetőzés időpontjában a VITLJKI által mért vízhozam 3010 m

3/s volt. Ezen értékek alapján a Dráván 1972-ben 0,3%-os valószínűségi árvíz volt. A különböző valószínűségű nagy vízállások és nagy vízhozamok számítását kiegészítettük az 1972-es árvíz adataival is és összevetettük a tanulmányban szereplő és meghatározott valószínűségű értékekkel. Arra a megállapításra jutottunk, hogy ez a rendkívül nagy árvíz a számított valósínűségi értékeket az 1%-os valószínűségi tartományban, vízállás tekintetében 2 cm-rel, vízhozam tekintetében pedig 25 m

3/s-mal növelte meg. Az 1972-es rendkívüli árvíz következtében tehát az ill közölt 68 év adataiból számolt hidrológiai statisztikai paramétereket nem kell módosítanunk. Összefoglalva a tanulmányban foglaltakat, megállapíthatjuk a következőket: A Dráva hazánk második legnagyobb vízfolyása, amely még napjainkban is majdnem ősállapotában folyik befogadójába, a Dunába. A Dráván már közel 100 éve folyik rendszeres vízállás megfigyelés és időszakonként vízhozammérés. A hordalékmérés is csak az utóbbi években kezdődött meg a folyó törvényszerűsé- j geinek megismerése céljából. Rövid összefoglalással jellemeztük a Dráva-völgy vízjárását és meteorológiai viszonyait, majd a barcsi vízgyűjtőterületre vetítve megállapítottuk, hogy a csapadék éven belüli megoszlása kiegyen

lített. A mellékvölgyekben eltolódva jelenl-| kéznek a csapadékmaximumok, amelyeknek következménye a Dráva alsó szaka-J