Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
3. füzet - Mantuánó Jenő: A Dráva vízjárásának vizsgálata
A Dráva vízjárásának vizsgálata 395 A számítás eredményei: s Napi vízállások középértéke: Irr 1~r 4 тс 4л: M(0 = 117,5 - 48,4 cos — í + 6,35 sin t - 32,8 sin —= t +13,91 cos —= t 365 36o ооЭ áoo GT Orr 8т 8tc -2,60 cos ^f+6,31 sin -/-7,9 cos ^t-4,4 sin t 36э 36o 36o 365 Napi vízállások szórása: ö(0-71,8-6,72cos||/-4,83sin í-2,11 cos g í-12,7 sin ^ Л A vízjárás periodikus változását vizsgálva az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: — A legkisebb vízállások februárban jelentkeznek. A vízgyűjtő területen a csapadék hó formájában tározódott és a kiürülési folyamat nem indult meg. A hőmérséklet alacsony és így ebben az időben az időjárás a legkevesébé változékony. Márciusban a vízgyűjtőn a klimatikus hatások hatására megindul a hóolvadás, területileg megosztva és a csapadék a különböző ciklonok hatására már részben eső formájában is megjelenik. E folyamat fokozatosan érvényesült egész május végéig. E klimatikus hatások összességének következtében alakul ki a barcsi szelvényben az év maximális vízállása május végén, június elején. A különböző meteorológiai hatások, valamint a tél folyamán különböző mennyiségben tározódott csapadék olvadása és a tavaszi esők bizonytalan összessége vonja maga után azt a tényt, hogy a vízjárás szórása is eléri a maximumot. Ennek az oka a tározott hó menynyisége, a sugárzási energia mennyisége és a lehulló csapadék minősége. Ezek az összetevő hatások széles tartományban változnak és változhatnak évenként, ami a májusi nagyvizek kialakulásának mértékét befolyásolja, ez azt jelenti tehát, hogy a vízjárás törvényszerűségében nagy a szórás. — A közepes vízállások csökkenésével, mely szeptember—októberig tart, a vízjárás változékonysága is csökken. Ezen időszakban a vízgyűjtő-területen a hőmérséklet-emelkedés hatására a vízpótlást dominálóan a gleccserek és az állandó hóhatár feletti hó olvadó vize szolgáltatja és csak kisebb mértékben érezteti hatását a csapadék. — Az évi második maximum novemberben jelentkezik. Az októberi minimális középvízállás után emelkedő vízállással együtt a vízjárás változékonysága is rohamosan növekszik, sőt ezen időszakban éri el az évi maximumot. Az évi második maximális vízállás kialakulását a csapadéknak eső formájában történő megjelenése okozza, főleg a Gail. Liser, Kainach és a Sülm vízgyűjtőjén. Az őszi csapadék időszakonként eső, időszakonként hó formájában jelenik meg és az utóbbi egy része el is olvadhat. — A vízjárás változékonyságát, vagyis a vízállás szórásának növekedését a klinvdikus hatások változékonysága okozza. November végétől a csökkenő középvízállás a vízgyűjtőterületek tározótereiben végbemenő kiürülési folyamatokat tükrözi. A vízgyűjtő alpesi területeire lehulló csapadék, hó és a hőmérséklet fokozatosan csökken, ezáltal a víz utánpótlódása is csökken. Ez a tendencia érvényesül februárig, amikor a vízállás és a szórás értéke a minimumot éri el.
