Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Mantuánó Jenő: A Dráva vízjárásának vizsgálata

382 Mantuánó Jenő Az inhomogén bolovoi és barcsi vízmérceszelvények napi adatait a VITUKI II. Felszíni vizek főosztálya gépi számítási úton javította és bocsátotta rendelkezésünkre a további feldolgozáshoz. A javított, egyöntetűvé tett adatsor felhasználásával készült el a hidrológiai feldolgozások szokványos jellemző mutatója. A jellemző számított értékeket a táblázatokon és az ábrákon mutatjuk be. A levonható következtetéseket „A vízjárás jellemzése" című fejezetben adjuk meg. b) Jellemző vízállások A jellemző vízállások közül megmaradt feljegyzések az árvizekre, tehát az évi nagyvizekre vonatkoznak elsősorban. A feljegyzések szerint 1827-ben volt a Dráván olyan katasztrofális árvíz, mely több községet pusztított el és amelynek hatására kezdődött meg az egységes folyószabályozási munka. A feljegyzésekből láthatóan az árvíz magassága Barcsnál 106,30—106,35 m. orsz., Drávaszabolcsnál 93,80—93,85 rn. orsz. szinten tetőzött. Ez a mai vízmérce „0" pontok figyelembevételével Barcson 749 — 754 cm, Drávaszabolcsnál 646—651 cm-es vízállásnak felelt volna meg. A legkisebb vízállásra vonatkozó feljegyzés nem maradt fenn. A IV. táblázatban a mért jellemző vízállásokat tüntetjük fel. Az előzőekben említettük az inhomogenitás tényét; így a táblázatban közöljük a homogenizált értékeket is, melyek az 1970. évi folyó állapotra vonatkoznak. A Dráva jellemző havi vízállásai is képet adnak a vízjárásra nézve, melyeket a 7. ábrán az eszéki, Donji Miholjac-i, barcsi és botovoi szelvényeken mutatunk be. A KNV- és KKV-értékek követik a KÖV-előfordulásokat, míg a nagyvizek szélső értékei a fentiektől eltérnek. A vizsgált időszakban a nagyvizek szélső értéke általában a VIII. hónapban jelentkezett. A Dráva vízjárásának jellegét egészen Eszékig megtartja, bár itt már kimutatható a Duna duzzasztó, illetve leszívó hatása, mely főként a szélesőséges vízállások időbeni eltolódásában jelentkezik a legszembetűnőbben. с) Vízállás- és vízhozam-gyakoriságok és -tartósságok Vízállás-gyakoriságok és tartósságok A vízállás-gyakoriságok a kiegyenlített vízjárást támasztják alá az egyes vízmérceszelvényekben történt feldolgozás során. A hosszmenti összevetésben tükröződik a gyakorisági értékeknél a Dráva szabályozatlansága, amely a mederszelvények különbözőségére utal, mivel a változásokat a mellékvízfolyások jelenlétével nem lehet indokolni, mert azok a Drávához viszonyítva a vizsgált szakaszon elenyészőek. A tartósságok hosszmenti összevetése a kiegyenlített vízjáráson kívül a mederszelvény változásait is jól tükrözi. A nagyobb vízjátékot mutató tartóssági görbék (Barcs) zárt, egységes medret, míg a lapos (kisebb vízjátékú) tartóssági görbék a széles lapos mederszakaszt mutatják (botovói vízmérce szelvénye) (8. és 9. ábrák).